Nyakas Miklós: Nánási Oláh Mihály hajdúkerületi főkapitány 1760-1838 / Hajdúsági Közlemények 15. (Hajdúböszörmény, 1987)
Tartalom
utánajárással, ajándékhordással, instanciázással 1745-ben sikerült elérni a kamara földesúri követeléseinek elvetését, de továbbra is kamarai fennhatóság alact maradtak. 8 2 S mindez nem csekély veszélyt jelentett! Komoly fenyegetést jelentett Szabolcs vármegye azon törekvése is, hogy a hajdúvárosokat bekebelezze. Ez a XVIII. század derekán majdnem sikerült is, amelyet a hajdúvárosok csak a szokott áldozatokkal tudtak elhárítani. 8 3 Sokat kellett harcolniuk a városok által bérelt pusztabirtokok megtartásáért is. 1751-ben például azon a címen indult támadás ellenük, hogy a bérelt pusztabirtokok tulajdonképpen fiscalitások (kincstári javak). 8 4 Mária Terézia 1757-ben arra kötelezte őket, hogy a katolikusokat nemcsak be kell engedni a városokba, hanem helyet kell biztosítani részükre a közigazgatásban is. 8 5 A társadalmi rétegződés sajátosságai — amelyre itt újból nem térnék ki — jelentették azonban a legfőbb gondot, mert hamarosan olyan heves, belső társadalmi küzdelmek bontakoztak ki valamennyi hajdúvárosban, hogy a panaszok kivizsgálására királyi biztosokat kellett kiküldeni, s ez nagyban veszélyeztette a hajdúvárosok autonóm közigazgatását. Erre első ízben 1766-ban került sor gróf Dőry Ferenc Zemplén megyei főispár személyében, hogy őt gróf Sztáray Mihály kamarai igazgató, majd pedig báró Vécsey Miklós kövesse. 8 6 A XIX. század elejétől Ibrányi Farkas, majd pedig 1819-től Pálffy József volt a királyi biztos, 1830-tól 1835-ig gróf Majláth József, őt pedig Kállai István Heves megyei alispán követte. 8 7 A királyi biztosok kinevezésének azonban volt más oka is, nevezetesen a rendkívül archaikus vonásokat mutató főkapitányi tisztség. A főkapitány ugyanis egyszerre egyesítette a nemesi vármegyék alispáni funkcióját, azaz egyszerre választották és megerősítették, illetve kinevezték. Tulajdonképpen egyazon személy volt a Hajdúkerület választottja és a kormány embere. Mindez sok bonyodalmat eredményezett, amelyet csak úgy lehetett volna megoldani, ha a két funkciót különválasztják. Nem egy ízben felvetődött például egy kormányzó kinevezésének a gondolata a főkapitány mellé. Erre ugyan nem került sor, de a királyi biztosok lényegében hasonló szerepkört igyekeztek betölteni, kétes sikerrel. A Hajdúkerület tisztikarában tehát felelős posztot betölteni nem volt egyértelműen hálás feladat. Nánási Oláh Mihály pedig kollégiumi tanulmányai után erre vállalkozott, s a választás végül őt igazolta. Ebben nyilván jelentősen segíthette családi háttere is, amelyre a kezdés körülményeiből is következtethetünk. 8 9 Tudnunk kell, hogy a hajdúvárosok főjegyzőjének egyetlen helyettese volt, a vicenótárius. így volt ez például 1785. március harmincegye82 Uo. 20—21. Az eredeti okirat uo. provocat. sub. No. 39. „Ut a Cenzus Dominalis solutione, tarn pro praeterito, quam pro futuro immunes quidem relinquantur". 83 Sillye G. i. m. 73—77. 84 Uo. 73. 85 Uo. 74. 86 Sillye jelentés i. m. 5—18. 87 Sillye G. A Hajdúkerület története i. m. 88. 88 Nyakas Miklós: Hajdú vármegye létrejötte. Hajdúböszörmény, 1983. 14. 89 Itt csak utalunk rá ,hogy apja a Hajdúkerület perceptora volt. 29
