Nyakas Miklós: Nánási Oláh Mihály hajdúkerületi főkapitány 1760-1838 / Hajdúsági Közlemények 15. (Hajdúböszörmény, 1987)

Tartalom

1781 karácsonyán volt utoljára legátus, ekkor Ûjvàrosra (Balmaz-, Szabolcs megye) ment. 4 Nánási Oláh Mihály a jelek szerint nem lakott bent a Kollégiumban, hanem a tehetősebb diákok módjára kint a városban volt a szállása^ s on­nan járt be az órákra. Megtehette! Kollégiumi tanulmányait 1782-ben fejezte be, hogy tudását hamaro­san a Hajdúkerületnél kamatoztassa. 4 5 A kollégiumi neveltetés azért is volt fontos számára, mert ekkor te­hetett szert számos olyan ismerősre, akikkel élete során hivatali és sze­mélyes kapcsolatban állott. így például tudjuk, hogy a hadházi születésű, de később Böszörménybe költöző Györjfy József, aki itt a város nótáriu­sa is lett, s aki a Hajdúkerület vezetésében is fontos szerepet töltött be, szintén a Debreceni Református Kollégiumban végzett. Györffy egyéb­ként egy időben alkapitány. Sőt éppen 1809-ben, a főkapitány választás­kor ő volt a kerület kapitánya, ráadásul a főkapitányi tisztségre az egyik jelölt is. Jablonczay Petes János halála után egészen Nánási Oláh Mihály megválasztásáig a folyó ügyeket hivatalból ő látta el, erre megbízást is kapott a kerületi közgyűléstől, amelyet persze természetesnek is kell tar­tanunk. 4 6 A Hajdúkerület szellemi elitje érthető módon szintén a Debreceni Kollégiumban kapta szellemi kiképeztetését. Említenünk kell például Diószegi Sámuelt is, aki ugyan debreceni volt, de akinek nagyon szoros hajdúvárosi kapcsolatai is voltak. így töb­bek között 1784-ben Hajdúböszörményben rektor, majd külföldi (göttin­geni) tanulmányai után 1789-ben Hajdúnánáson, majd pedig 1793-tól 1803-ig Hajdúböszörményben református pap. Ekkor Debrecenbe költö­zött. 1809-ben esperes, majd egyházkerületi jegyző. Sógorával Fazekas Mihállyal, a Lúdas Matyi szerzőjével közösen megírta a Magyar Fűvész Könyvet, amelyet ma is a magyar tudománytörténet nagy vállalkozásá­nak tartunk. 4 7 44 Nánási Oláh Mihály legációit a TtREL II. 11. a 2. alapján gyűjtöttem ki. A le­gációt ünnepi követségnek fordíthatjuk magyarra. A magyar reformátusoknál ugyanis a református kollégiumok (Debrecen, Sárospatak, Pápa és Nagyenyed) a három fő ünnepre — karácsonyra .húsvétra és püskösdre — ún. legátusokat (küldötteket) bocsátottak ki az egyes gyülekezetekhez. A legációba menő ifjú kis könyvecskét vitt magával, amelybe bevezették a kollégiumot illető adományo­kat. A legátusok az ünnepen prédikációt tartottak. E szokás valószínűen a reformáció korában alakulhatott ki, bár az első adat rá 1630-ból való. A Hely­tartótanács 1759-ben betiltotta, s csak 1776-ban engedélyezte újból. Vö. Dézsi Lajos: Vázlatok a legáció történetéből. Közlöny, 1893. évf. 6—8. sz. 45 TtREL II. 1. e. 1. 46 A Györffy család bihari eredetű, őseik Sassról költöztek Hadházra. Ebből a családból származik egyébként Györffy István is, a magyar néprajztudomány nagy alakja. Györffy János 1702-ben Hadházon bekerült a proprietárius haj­dúk közé. Ennek utóda Györffy Mihály hajdúkerületi táblabíró, felesége Döm­södy Klára debreceni szenátor lánya. Ennek fia az említett József. Tudományo­kat kedvelő ember volt, sok magyar és német nyelvű könyve maradt az utókor­ra. A kollégium elvégzése után költözött át Böszörménybe. Győrössy Zoltán oki. gépészmérnök 1927-ben készült kéziratos összeállítása alapján. Hajdúsági Múzeum Történeti Adattára. 7277. 47 Vö. Csűrös Ferenc: A debreceni Füvészkönyv és írói. Debrecen. 1907. 20

Next

/
Thumbnails
Contents