Poór János: Hajdúböszörmény a német megszállás és az új élet hajnalán, 1944 március—október / Hajdúsági Közlemények 14. (Hajdúböszörmény, 1985)

Tartalom

mezőgazdasági termelésben 1942-ig történő emelkedést fokozatos visszaesés követte a háború befejezéséig. Mindez azt eredményezte, hogy a magyar államháztartás deficitje évről évre rohamosan növekedett, a pengő elértéktelenedett, az árak háromszorosra növekedése mellett a munkabérek csupán 60 százalékkal emelkedtek. A német megszállás után a döntő változást az jelentette, hogy a hatalomra került, úri szélsőjobboldal a teljes politikai és katonai kiszolgálás mellett hajlandó volt Magyarország összes gazdasági erőforrásait feláldozni a remélt fasiszta győzelem oltárán/'

8 Két jelentős dokumentum jelölte ki a magyar gazdaság teljes alárendelését. A pénzügyi megállapodás (Veesenmayer és Reményi—

Schneller magyar pénzügyminiszter között) szerint Magyarország vállalta a Magyarországon lévő különböző német alakulatok, szervezetek összes költségeit és a nácik által szükségesnek tartott hadiépítkezések (utak, repülőterek, hidak, állásépítkezések, hadüzemi áttelepítések stb.) finanszírozását anélkül, hogy ennek visszafizetésére valaha is igényt tartana, vagyis ezeket a németek által vállalt háborús áldozatok megtérítésének tekintette. (Csupán a Magyarországon lévő német csapatok költségeinek fedezése havi 200 millió pengőt vitt el a deficites magyar államkasszából.) A másik egyezmény (Boden gazdasági megbízott és Imrédy gazdasági csúcsminiszter előkészítésében) ,,a magyar gazdaságnak az összeurópai tervezésbe való bevonása" címen került elfogadásra. Ennek megfelelően fokozott ütemben igyekeztek kiaknázni a bauxit-, az olaj-, az antimonlelőhelyeket. A repülőgépgyártási program keretében felemelték a Messerschmidt 210. vadászrepülők Magyarországon gyártandó mennyiségének számát (a korábbi 300 motor helyett 650 motor gyártását irányozták elő). Megállapodás történt a magyarországi gyárak gépeinek, berendezéseinek a lebombázott német gyárakba való áttelepítésére. A németek közvetlenül is tulajdonukba szándékozták venni a nagyobb ipari üzemeket. A legnagyobb ipari konszern, a Weiss—

Chorin család tulajdonában lévő komplexum kisajátítása azonban olyan heves ellenreakciót váltott ki, hogy a németek a további hasonló terveikről lemondtak.

4

9 A mezőgazdasági élelmiszertartalékok maximális igénybevételére is sor került. Jurcsek közellátási miniszter ismételten hozzájárult újabb kukorica és egyéb terménynek az előirányzatnál nagyobb szállításához. E követelések teljesítésének alapvető feltétele lett volna — meglévő tartalékok végső mozgósításán túl — az ipari, a mezőgazdasági termelés, a nyersanyagbányászat, valamint a közlekedés megfelelő ütemű fejlesztése. Erről azonban szó sem lehetett. A nyersanyag- és munkaerőhiány, a közlekedési zavarok, s nem utolsósorban az 1944. április elejétől megindított angolszász bombatámadások miatt a termelés becslések szerint 35—40 száza48 Ránki Gy. i. m. 210—23. Mélyrehatóan és részletesen vázolja a nemzetpusztító gazdaságpolitikát és következményeit Magyarországon. 49 Formálisan 25 éves béii».evételről volt megállapodás, amelynek fejében a németek a zsidó származású család semleges országba költözésre és jelentős külföldi valuta juttatására tettek ígéretet. Ránki Gy. i. m. 226. 30