Poór János: Hajdúböszörmény a német megszállás és az új élet hajnalán, 1944 március—október / Hajdúsági Közlemények 14. (Hajdúböszörmény, 1985)
Tartalom
lását. A lakosságot alapjaiban három fő csoportba lehetne sorolni politikai állásfoglalásukat illetően. Az emberek egy kisebb csoportja félelemmel tekintett a jövőbe, azok, akik az ellenforradalmi rendszerben — így vagy úgy — kompromittálták magukat (kollaboráltak Szálkayékkal ; embertelenül bántak beosztottjaikkal, munkásaikkal stb.). Jellemző, hogy ezek már a harci események idején igyekeztek mentegetni tetteiket a környezetükben megfordulók előtt. A lakosság döntő többségét a politikai közömbösség jellemezte. A legkülönbözőbb osztályokból, rétegekből állók alkották ezt a tömeget. Irányelvük az volt, hogy túl kell élni az eseményeket, s utána majd csak lesz valamiképpen. Mindenesetre az ellenforradalmi rendszer féktelen szovjetellenes propagandája (a csajkarendszerről, a nőközösségről, a magántulajdon felszámolásáról stb.) bénítólag hatott rájuk, és némi bizalmatlansággal várták a jövőt. Elenyésző kis számban voltak olyanok, akik valóban az új élet hajnalát látták ebben a tragikus helyzetben. ök, az 1919-es veteránok, az ellenforradalmi rendszerben is harcot vállaló különböző színezetű ellenzékiek, már a harci események ideje alatt szervezkedni kezdtek. Számuk azonban jóval kevesebb volt annál, mint amennyi az évtizedekkel később készített visszaemlékezésekből kirajzolódik. Számuk minimálisra korlátozódott az ellenforradalmi rendszer terrorja következtében. Arra azonban elegendők voltak, hogy a társadalmi fordulatban az élesztő szerepét betöltsék. Jól ismerte fel a 2. Ukrán Front politikai csoportfőnöksége a felszabadított országrészben uralkodó gazdasági és politikai helyzetet. Az 1944 októberében a Szovjetunió Állami Honvédelmi Bizottságához beterjesztett összefoglaló jelentésében sokoldalúan elemezte tapasztalatait. Ennek következményeként kapta meg október 27-én a 6803. sz. határozatban az utasítást a frontparancsnokság arra, hogy felhívással forduljon a felszabadított területek lakosságához. Sajtó és rádió/ híján falragaszok útján értesülhettek a böszörményiek is a Vörös Hadsereg által a német fasiszta elnyomás alól felszabadított magyar lakossághoz intézett félhívásról: „.. . a szovjet hadsereg Magyarország területére történő bevonulását kizárólag a katonai helyzet és az a tény tette elkerülhetetlenné, hogy a német és a velük szövetséges magyar csapatok még mindig ellenállnak. A szovjet hadsereg nem hódítóként, hanem a magyar nép felszabadítójaként lépett az ország területére. A fennálló társadalmi rendet nem akarja megváltoztatni .. ," 17 5 Bizonyosan sokan voltak olyanok, akiket már az első napokban megnyugtatott és cselekvésre késztetett az október végi felhívás, a lakosság döntő többségének azonban még hosszú időre volt szükség ahhoz, hogy meggyőződjön a felhívás tartalmának őszinte igazáról. A közigazgatás, a rendőrség, a csendőrség vezetőinek elmenekülése miatt a polgári igazgatás teljesen megszűnt Hajdúböszörményben is. Enélkül pedig nem indulhatott meg az élet normalizálásának folyamata. Egy katonai közigazgatás felállítása egyfelől összeegyezhetetlen lett volna az antifasiszta szövetséges nagyhatalmak közötti elvi megállapodásokkal, másfelől a megszállás illúzióját keltette volna a felszabadított lakosság körében. 175 ölvedi I. i. m. 216—217. 84
