Poór János: Hajdúböszörmény a német megszállás és az új élet hajnalán, 1944 március—október / Hajdúsági Közlemények 14. (Hajdúböszörmény, 1985)

Tartalom

5 hárítására. Az ellenséges területen levő polgári lakosság ilyen jellegű kötelessége a háború örök törvénye. Nem kímélhették meg a várost a háború soha el nem kerülhető kilengései sem. Részlet Váczy József polgármester a már korábban is idézett beszámolójából: „. .. Szomorúan kell megállapítanom, hogy ebben (ti. a magántulajdon elleni vétségekben) nemcsak a harc közben átrohanó és kevesebb emberi éftékkel bíró katonai egyének, hanem a város lakóinak felelőtlen rétege vett ki — nagyobb részt. A szegények mellett a módosabb gazdaosztályhoz, sőt az intellektuális osztályhoz tartozók is. ... A házak katonákkal voltak (érthetően) megrakva, az utcákon pedig állandóan vonultak a harcoló csapatok és tartalékaik." Pontos adataink arról nincsenek, hogy a 8—10 nap alatt milyen veszteségek érték a várost emberéletben, anyagi javakban. Ezek egyébként következményei és árai is egyben Magyarország, benne Hajdúböszörmény második világháborús részvételének. A tragédia azonban az, hogy ezt az árat döntően a háborús részvételben vétlen dolgozó tömegeknek kellett megfizetniük. A felszabadulás követően, az új élet megindulásának első időszakában több összeírás történt. A legelfogadhatóbb szerint az október 22. és október 31. közötti harci eseményekkel összefüggésben, a frontváros következményeként kb. 160 polgári személy vesztette életét. A városban A kibombázott ház tulajdonosának feljegyzése a történtekről 82