Poór János: Hajdúböszörmény a német megszállás és az új élet hajnalán, 1944 március—október / Hajdúsági Közlemények 14. (Hajdúböszörmény, 1985)
Tartalom
nok térségébe irányította, létrehozta a IV. páncélos hadtestet, és ellentámadást indított az ott lévő 1. román hadsereg ellen október 19-én. A páncéltörő fegyverekkel nem rendelkező román alakulatok sorai felbomlottak, és a németek előretörtek Mezőtúr, Tiszaföldvár, Kisújszállás, Túrkeve körzetébe. A 2. Ukrán Front parancsnoksága kettős intézkedést foganatosított. A német IV. páncélos hadtest ellen bevetette a 7. gárdahaisereget (ez később vissza is vetette a németeket), és meggyorsította Debrecen biztokbavételét. Október 19-én, súlyos harcok után Debrecent körülzárta délről, keletről és nyugatról a Plijev-csoport, a Gorskov-csoport, a 6. gárda-harckocsihadsereg, valamint a 33. lövészhadtest szovjet és román hadosztálya. Október 20-án 6 órára Debrecen felszabadult, s a 6. német hadsereg főerőit szétverték. A második szakasz mérlege. Befejeződött Erdély északi részének és a Tisza balpartjának felszabadítása, Polgártól délre Alpárig. A balszárnyon a szovjet csapatok átkeltek a Tiszán, és előrenyomultak Bajáig, elérték a Dunát. A jobbszárnyon pedig Máramarosszigettől Csap déli körzetéig a 2. Ukrán Front alakulatai kapcsolatot teremtettek a 4. Ukrán Fronttal. 13 9 A katonai helyzet alakulása döntő hatást gyakorolt Horthyékra. Előrehozták az előzetes fegyverszünet bejelentését, de nem tették meg a szükséges katonai és belpolitikai intézkedéseket a háborúból való kilépésre, a németekkel való szembefordulásra. A hatalmat átvevő nyilasok feltétel nélkül kiszolgálták a németeket, s a szovjet csapatokkal szemben álló 1., 2. és 3. magyar hadsereg jelentősen hozzájárult a hadműveletek elhúzódásához Magyarországon, közelebbről a debreceni hadműveletek gyors sikerének megakadályozásához. A Hajdú vármegyei alispán 1944. október 4-i leiratában utasítást adott, hogy „a város vezetői nem hagyhatják el a várost addig, míg az ellenséges megszállás közvetlenül nem fenyeget." 14 0 Az október 9-én pánikszerűen elmenekült hajdúböszörményi városi vezetők néhány nap múlva úgy ítélték meg a helyzetet, hogy uralmukat még nem fenyegeti végső veszély, s visszatértek (feltehetően még nem vitték magukkal az összes értékeket). Október 19-én azonban már véglegesnek minősítették távozásukat, mert a közigazgatás egyik középszintű tisztviselőjét (Nagy Márton levéltárnokot) megbízták a város ügyeiben való teljhatalmú rendelkezés jogával, és újból csomagoltak. A városban ekkor már teljes volt a fejetlenség, és a visszavonuló német katonai egységek szabad prédának tekintették Hajdúböszörményt is. 14 1 139 Hazánk felszabadulása (1970) 36. 1. 140 Hb. Fl. Polgármesteri iratok: V. B. 77/c. 344. 16579/1944. , 141 Hajdúböszörményből nincs pontos adatunk a német fosztogatásokról, de Király Ferenc i. m.-ben Debrecennel kapcsolatosan statisztikát közöl a németek rablásairól. Debrecenben 1944 nyarának végén 11952 sertés és 6145 ló volt. A szovjet csapatok bevonulásakor már csak 125 sertés és 800 ló maradt. 31. 1. 69
