Poór János: Hajdúböszörmény a német megszállás és az új élet hajnalán, 1944 március—október / Hajdúsági Közlemények 14. (Hajdúböszörmény, 1985)
Tartalom
ben és Jugoszláviában tartózkodtak. Ezért — mielőtt a budapesti irányban a támadást megkezdték volna — a szovjet parancsnokság két hadművelet egységes hadászati elgondolás alapján való végrehajtását határozta el: egyiket Magyarország északkeleti térségében — az úgynevezett debreceni hadművelet —, a másikat Belgrád térségében". 12 5 A debreceni hadműveletek (1944. október 6.—november 1.) Szeptember első felében a 2. Ukrán Front alakulatai átkeltek a Keleti- és a Déli-Kárpátok hágóin. A 40. hadsereg és a 7. gárdahadsereg előrenyomult Nagyenyed, Torda körzetébe, az 53. hadsereg — a 18. harckocsi hadtesttel — elérte Magyarország mai határait, megkezdte a határmenti magyar települések felszabadítását. Szeptember 23-án érték el az első felderítő alakulatok Battonya körzetét, de a falu elfoglalása — Dombegyházával és Kevermessel együtt — szeptember 26-án következett be (243. lövészhadosztály). Az 53. hadseregtől balra felvonulóban volt a 3. Ukrán Front kötelékéből a 2. Ukrán Frontnak átadott 46. hadsereg. 125 A 2. Ukrán Front balszárnyának előrenyomulása megteremtette az előfeltételét a szovjet támadás további kifejlesztéséhez egyfelől Nagyvárad— Debrecen—Nyíregyháza—Csap irányában, másfelől az Arad—Szolnok, valamint az Arad—Szeged hadműveleti irányba. Bekövetkezett tehát az, amitől Horthék annyira rettegtek. A német és a magyar alakulatok nem tudták megállítani a Kárpátokban a Vörös Hadsereget, az angolszászok remélt előrenyomulása elmaradt, tehát a szovjet csapatok magyarországi hadműveleteinek megindulása a közeljövőben várható. A hadihelyzet alakulása nem maradt hatástalan a szovjet csapatokkal érintkező magyar honvédalakulatokra. A háború kilátástalansága, a németeknek a magyar katonákkal szemben tanúsított megalázó viselkedése miatt a bomlás jelei mutatkoztak meg a magyar alakulatoknál. Ezen nem sokat változtattak a drasztikus rendszabályok és a propaganda szólamok sem. A székelyföldi katonák és a 3. magyar hadsereg tagjai közül sokan elhagyták csapattestüket, „a dezertáltak száma meghaladta a hadifogságba esettek számát". A német katonák raboltak, fosztogattak, mintha meghódított, leigázott területen állomásoztak volna. A „Dél" hadseregcsoport parancsnoka — katonai, politikai megfontolásokból — tűrhetetlennek minősítette a kialakult állapotokat, ezért október 3-án a következő napiparancsot adta ki: „Fenyegető méreteket öltöttek a fosztogatások. Az állatok és a berendezési tárgyak ellopása, különösen a front mögött, azt mutatja, hogy a csapatok szelleme rossz . . . Emlékeztetőül: akit lopás vétségén tetten érnek . .. azt a rögtönítélő bíróság helyszínen elítéli... A durvább eseteket. . . agyonlövéssel kell büntetni". 12 7 125 M. Zaharov i. m. 321. 126 Korom Mihály: Népi demokráciánk születése (Debrecen, 1981) 8—15. 127 ölvedi I.: i. m. 96. Közli Friessner vezérezredes „Tagesbefehl"-jét. 61
