Poór János: Hajdúböszörmény a német megszállás és az új élet hajnalán, 1944 március—október / Hajdúsági Közlemények 14. (Hajdúböszörmény, 1985)
Tartalom
kis- és részben középbirtokosok) különösen azért sújtotta, mert — tőke hiányában — nem tudták a termelést fokozni, sőt az infláció még az esetleges termelési kedvet is csökkentette, így elsősorban önellátásra, minimális árutermelésre rendezkedtek be. A növekvő beszolgáltatási kötelezettségeiket részben saját fogyasztásuk csökkentése, részben kölcsönök felvétele révén tudták teljesíteni. A hajdúböszörményi parasztgazdaságoknak 38 százaléka tartozott a Jurcsek-rendelet által sújtott kategóriák közé, számszerűen a 4880 gazdaságból 4300. 10 7 Az 1944. évi közigazgatási iratok között tömegesen találkozunk birtokátruházási végzésekkel, amelyeket az adózás és a beszolgáltatás módosítása végett küldtek meg a városi hatóságoknak. Az 1935-ös birtokmegoszlási adatoknak az 1945-ös, földreform előtti viszonyokkal való egybevetéséből egyértelműen kiolvasható az alaptendencia. 10 8 Abszolút számokkal kifejezve, csökkent — 5 százalékkal — a földtulajdonnal rendelkezők száma. A kisebb birtokosok kénytelenek voltak megválni földjüktől, s növelték az amúgy is nagylétszámú agrárproletariátus arányát (mezőgazdaságból élőknek ez már korábban is 22,5 százalékát tette ki). Ennek ellenére az 5 holdon aluli földterülettel rendelkezők aránya 58 százalékról 69 százalékra emelkedett, számszerűen 2840ről 3210-re, ugyanakkor 5—50 hold közötti birtokosok aránya 39 százalékról 25 százalékra esett vissza. Tehát az 5 holdon felüli birtokokkal rendelkezők több mint 10 százaléka úgy veszített a földterületéből, hogy növelte az 5 holdon aluliak számát. Ezzel szemben az 50 hold körüli gazdák egy része ki tudta használni a háborús konjunktúrát, és földterületét 50 hold fölé tudta emelni, ugyanis az 50—100 hold közötti kategóriához tartozók aránya 1,6 százalékról 5,1 százalékra növekedett. Következésképpen, a mezőgazdaságban — az 1942 után megindult és 1944-ben felfokozódott — visszaesés felgyorsította az elszegényedési folyamatot a kisebb földtulajdonnal rendelkezők körében, s ez a paraszti társadalom újabb tömegeinek az ellenforradalmi rendszerrel való szembekerülését eredményezte. Nem növelték azonban a rendszer bázisát a módosabb gazdák sem. Ki tudták ugyan használni a konjunktúrát, de a beszolgáltatással kapcsolatos zaklatások és a város vezetésének egy szűk, szélsőjobboldali kör által történt kisajátítása, valamint a háború végső kimenetelével kapcsolatos bizonytalansági érzés miatt óvatosakká váltak, nem foglaltak állást nyíltan a rendszer mellett, de nem is fordultak szembe sem vele. (Az 1930-as években még jelentős kisgazdapárti ellenzékkel kellett számolnia Hajdúböszörmény város vezetőségének!) A város lakosságának több mint 20 százalékát az agrárproletárok alkották (kb. 1400 család). Szerepük a korabeli mezőgazdasági termelésben meghatározó jelentőségű volt, nélkülözhetetlen munkaerőt jelentettek a közép- és a gazdagparaszt gazdaságok számára a kapálás, az aratás, a cséplés és az őszi betakarítási munkálatok során, valamint a gazdagparasztoknál szükségeltetett éves cselédi szolgálatban. Az évszázadok során kialakult, patriarchális munkaadó-munkavállaló — szinte — egyenrangú félként vett részt a munka feltételeinek megállapításában. A 2620/1941. M. E. 107 Magyar Statisztikai Közlemények. Űj sorozat. 102. kötet. II. 27. 1935. 108 Hb-i FI.: Elnöki iratok. XXII. 2/a—1. Vö. Dr. Poór J. i. m. 86—87. 49
