Poór János: Hajdúböszörmény a német megszállás és az új élet hajnalán, 1944 március—október / Hajdúsági Közlemények 14. (Hajdúböszörmény, 1985)
Tartalom
b) az Újvárosi u. — Varga László u. (ma Káplár Miklós u.) — Polgári u. — Arad u. — Nánási u. — Enyingi Török B. u. — Dorogi u. által határolt városrészt (nyugat, észak) 8 1 1944. szeptember, október hónapjaiban, amikor már a Kárpátokon belül folytak a hadmüveletek, igen sok német katonai egység fordult meg a városban, amelyek vagy kötelékben voltak, vagy szétszórtan, szervezetlenül vonultak át a városon a kijelölt gyülekezőhely felé. A Sztójay-kormány teljesítette a náciknak azt a követelését is, hogy a keleti fronton felhasználandó magyar honvédség létszámát a maximálisra növelje. Ennek következményeként tömeges katonai behívásokra került sor Hajdúböszörményből is. Az 1943. február 26-án kelt nemzetvédelmi jelentésben még kb. 270 olyan személyről tesznek említést, akiket katonai szolgálatra hívtak be. 8 2 Ezt követően csak szórványos behívások voltak. A statisztikai hivatal számára 1945. július 27-én készített jelentésében a polgármester a katonai szolgálatból vissza nem tértek számát kb. kétezerben állapította meg. 8 3 Miután az adatszolgáltatás időpontjáig igen sokan visszatértek, ezért megkoctáztatjuk azt a véleményünket, hogy március 19-e után több mint kétezer ember behívására kerülhetett sor. Becslésünk megközelítő helyességét alátámasztja, ha a népesség csökkenését vizsgáljuk 1944. március 17-e és 1944 december között. 8 4 A városban valamivel több mint hétezer lakás volt (a belterületen és a tanyákon), ezek szerint tehát csaknem minden harmadik családot érintett a katonai behívás. A bekövetkezett változás minőségének érzékelésére ez a tény is megfelelő érvet szolgáltathatott a böszörményieknek. Emellett katonai munkaszolgálatra vitték a debreceni repülőtéren folyó munkálatokra a Bocskai Gimnázium VII. és VIII. osztályt végzett tanulóit, valamint a Kárpátokban folyó erősítési munkálatokhoz rendelték ki a különböző egyetemeken, főiskolákon tanuló böszörményi egyetemistákat is (pl. Gyergyóbékáson dolgozott: Molnár René, Bodnár Pál, H. Varga Sándor stb.). 1944 májusában a különböző katonai alakulatok szükségleteinek biztosítása végett lósorozást rendeltek el. Nem tudjuk, hogy ennek keretében hány lovat kellett Böszörményből a hadsereg számára rendelkezésre bocsájtani. Arról azonban van adatunk, hogy 1944. május 17-én a Magyar királyi Hadik András 4. honvéd huszárezred I. oszt. pótkeret parancsnokság (Nyíregyháza) értesítette és utasította a polgármestert: „...a kiutalt és a lótulajdonosoknak visszaadott lovakról megszerkesztett névjegyzéket (255 tulajdonos lova szerepel benne) a lónyilvántartásban való előjegyzés és esetleges igénybevételre való kiutalás végett megküldöm". 8 5 Az irathoz csatolt mellékletből kiderül, hogy az igénybevétel a vételár megtérítése nélkül történt, illetőleg az esetben fizettek érte, ha az elvett állat elpusztult. 81 A térképet Almássy Márton Kálvineum igazgató megőrizte, dr. Sóvágó Mihály bocsájtotta rendelkezésünkre. Ezúton is köszönetet mondunk érte. 82 HbmL. Főispáni elnöki iratok. IV. B. 901/a. 17. 51/1943. 83 Hb-i FI. Közigazgatási iratok. XXII. 2/b. 7. 84 Uo.: Hb-i Polgármesteri iratok, V. B. 77/c—344. 12 071/1944. és Hb-i Közig, iratok. XXII. 2/b. 1. 1326/1944. 85 Uo.: Hb-i Polgármesteri iratok. V. B. 77/c—342. 8983/1944. 43
