Poór János: Hajdúböszörmény a német megszállás és az új élet hajnalán, 1944 március—október / Hajdúsági Közlemények 14. (Hajdúböszörmény, 1985)
Tartalom
előbb lezárták, majd „leltározás" indult meg. Ennek kapcsán szintén sok értéket lophattak el a „hivatalos személyek". Később a szidólakásokban található ingóságokat a zsidó templomba és a környékében kijelölt lakásokban zsúfolták össze, ez ismét alkalmat adott a szállításban „közreműködőknek" az illetéktelen elsajátításokra. A szabad rablás lehetőségét pedig 1944 októberében teremtették meg a hatóságok, amikor a zsidó templom és környékének kapuját megnyitották, és engedélyezték a szabad bejárást. A város sok lakója, mindenekelőtt „hivatalos személyek" és részben gyenge jelleműek, részben nehéz anyagi helyzetben élők jutottak így emberhez méltatlan módon a zsidók áldozatos munkájával előteremtett értékekhez. A másik „törvényes" útja a zsidóvagyon eltulajdonításának a bezárt üzletek, a raktárak átadása a hatóságok által arra érdemesnek minősített keresztyén „szakmabelieknek". A zsidólakások kiutalása révén pedig a böszörményi társadalom különböző rétegeinél nagy feszültséget okozó lakásínség részleges megoldásával további alkalom nyílt a lakosság megvesztegetésére. 7 0 A zsidókérdés szörnyűséges megoldásán túl tehát nyíltan végezték az emberek morális fertőzését, züllesztését, s tették bűnrészesükké, cinkosukká a hatóságok a társadalom „moral insanity" elemeit, illetőleg a rendszer miatt anyagi szükségben szenvedő páriáit. De hát lehetett mást várni a fasiszta böszörményi városvezetéstől? 7 7 Ugyanakkor azonban a „cél szentesíti az eszközt" jelszavával operáló és az amúgy is népszerűtlen rezsim ezzel hozzájárult ahhoz is, hogy a becsületes és gondolkodó emberek előtt nyíltan lelepleződjön a hatalom igazi arculata, fasiszta jellege. A Kommunisták és a szocialisták elleni brutális fellépést még el lehetett fogadtatni, érthetővé lehetett tenni a polgári rend fennmaradásában érdekelt, s a böszörményi társadalom nagy többségét alkotó része számára. De, hát a zsidóság egyáltalán nem fenyegette a kapitalizmus létét, következésképpen másról, többről volt szó 1944. március 19-e óta!! * * * A második világháború korábbi szakaszában katonai alakulatok — tartósabb ideig — nem állomásoztak Hajdúböszörményben. Március 31-én a gimnáziumban a tanítást be kellett fejezni, a tantermeket ki kellett üríteni (a felszereléseket a tornateremben halmozták fel) azért, mert az épületet a német hatóságok katonai alakulataik számára lefoglalták. Itt ren'< dezkedett be a városi német katonai parancsnokság is. Ezzel egy időben magyar katonai alakulatok is érkeztek a városba, s a magyar katonai parancsnokság, valamint a személyi állomány részére a Kálvineum épületét vették igénybe. Ezt követően magyar katonák tűntek fel a jelenlegi l-es és 2-es számú általános iskolában, továbbá a gettóba telepítés után a ka« 76 Hb-i FI.: Hb-i Polgármeser iratai. V. B. 77/c. 1944-es dobozaiban se szeri, se száma a zsidó értékek, lakások stb. igénylésének és kiutalásának. 77 A felszabadulás után hazatértek méltán háborodtak fel a történteken, és mondtak ítéletet a bűnrészesekről. A megdöbbentő azonban az, hogy az igazi bűnösök érdemleges felelősségre vonása nem történt meg Hajdúböszörményben. 39
