Poór János: Hajdúböszörmény a német megszállás és az új élet hajnalán, 1944 március—október / Hajdúsági Közlemények 14. (Hajdúböszörmény, 1985)
Tartalom
letekben, a különböző egyházi körökben. A sort május 15-én a magyarországi pápai nuncius, Rótta bíboros nyitotta meg. Különböző hangnemben tiltakoztak ellene: XII. Pius pápa, a svéd és az angol király stb. A leghatározottabban Roosevelt elnök lépett fel, fegyveres megtorlással fenyegette meg Horthyt. Horthy, akinek jó kapcsolatai voltak a zsidó nagytőkével, s megijedt a nyugati hatalmak fellépésétől, hosszú passzivitás után cselekvésre szánta el magát. Levelet írt június végén Sztójay miniszterelnökhöz, amelyben arra hivatkozik, hogy akaratán és tudtán kívül brutális és embertelen dolgokat követnek el a magyarországi zsidókkal szemben, majd így folytatta: „. . . Határozott kívánságom, hogy a kormány részéről sürgősen történjenek meg a szükséges intézkedések az iránt, hogy olyan foglalkozási ágakban, így például különösen a mérnöki, valamint az orvosi munka terén, továbbá általában az iparűzést vagy különös tanultságot, illetve gyakorlatot igénylő munkák terén, ahol a zsidók munkája nem nélkülözhető, illetve ez idő szerint nem pótolható, vagy annak kiesése a gazdasági életben zökkenést vagy a kívánatos ipari termelés csökkenését eredményezné, az illető zsidók ne távolíttassanak el működési helyükről, munkájukat zavaró intézkedések velük szemben ne tétessenek . . . Kívánom azt is, hogy a zsidók körén belül méltányos megkülönböztetés tétessék a már keresztény vallású zsidók javára. Egyben óhajtom, hogy a gazdaságilag különösen értékes egyénekkel, továbbá a régebben kikeresztelkedett zsidókkal, ezen felül a haza körül a múltban szerzett jelentős érdemek folytán különösen méltányos, vagy keresztény emberiességi okokból kivételesen indokolt esetben részemre általános kegyelmi jogkörömnek ... a gyakorlása iránt a szükséges intézkedések sürgősen megtörténjenek". 5 5 Horthy antiszemita volt, bizonyította ezt 1919-től számtalan megnyilatkozásával, tettével. 1944 júniusának első napjaiban sem a zsidókkal szembeni embertelenségek miatti felháborodása ragadtatta kezébe a tollat, hanem csupán az általa megjelölt kisebbség kimentésére törekedett, kegyelmi jogkörének gyakorlása által pedig a jóságos „országvezető" színében akart tetszelegni. Ügy vélte, ezzel megmentheti közeli zsidó barátait, és jó pontokat szerezhet a nyugati hatalmaknál is a — számára — baljósan felsejlő jövőre nézve. Jellemző, hogy Veesenmayer, aki Sztójay val egy időben megismerte a levél tartalmát, azt figyelemre sem méltatta. Véleménye szerint ez a levél nem annyira tiltakozás, mint mentegetőzés az angolok és az amerikaiak irányában. Horthy nem érezte már magát ekkor államfőnek, legfelső hadúrnak. Az általa kinevezett, de a németek teljes irányítása alatt működő miniszterelnökének csupán „óhaját", „határozott kívánságát" merte tolmácsolni, különben követelését, utasítását, parancsát közölte volna. Ezután Horthy hetekig nem tett semmit, a deportálások zavartalanul folytak tovább, megkezdődött a budapesti zsidók csillagos házakba való átköltöztetése. 5 6 Az országon belülről és kívülről újabb tiltakozások 55 Pintér István: Ki volt Horthy Miklós? I. m. 279—280. 56 Horthy ezúttal is hű maradt önmagához. Bizonytalan, nehezen dönt, nem meri a felelősséget vállalni, nem lép fel határozottan. 33
