Poór János: Hajdúböszörmény a német megszállás és az új élet hajnalán, 1944 március—október / Hajdúsági Közlemények 14. (Hajdúböszörmény, 1985)

Tartalom

befordítani az országot a fasiszta Németországgal. Hatalomra juttatta Szálasit, vele a nyilas söpredéket annak ellenére, hogy tudta, ezzel népünket teljes katasztrófába sodorja. A lakosság csak a felszabadulás után ismerte meg, mi játszódott le a felső vezetésben. Az október 15-i fejlemények után a rémület teljesen úrrá lett a lakosokon. Hajdúböszörményben ugyan már abban reménykedtek az emberek, hogy ez az állapot nem tarthat sokáig, várható volt az orosz és a román katonai alakulatok megjelenése. De mi lesz addig? Milyen szenvedéseket, pusztításokat fognak maguk után vonni a harci események? A város megtelt szétvert alakulatok maradványaival és ide vezényelt német katonai egységekkel. Életveszélyessé vált az utcákon való tartózkodás. A városból kivont német egységek raboltak, garázdálkodtak, — a város szerencséje volt, hogy nem sok idejük maradt igazi lényük megmutatására. Október 21-én hatalmas robbanások reszkettették meg a várost. A németek megsemmisítették az állomás épületét, a vasúti pályatesteket, a víztornyot, a kötszövőgyárat és a még el nem szállított katonai felszereléseket, — ezt követően elhagyták a várost. A szélsőjobboldali városi vezetők október 19-én újból elmenekültek. Magukkal vitték az összes — utóbban befolyt — közpénzeket: a házipénztárból 81 ezer pengőt, a Városi Takarékpénztárból 100 ezer pengőt is.

G Távozásukat véglegesnek tekintették. Ezt bizonyítja a 10/1944. november 10-i irat mellékleteként található következő meghatalmazás: „Alulírott Hajdúböszörmény megyei jogú város polgármestere ezennel meghatalmazom Nagy Márton levéltárnokot, hogy Hajdúböszörmény megyei város ügyeiben saját hatáskörében önállóan intézkedhessen. Hajdúböszörmény, 1944. október 19. Dr. Kövér József h. polgármester"

7 A Szálkay-féle rendszer hajdúböszörményi bázisára jellemző, hogy csupán 130 család, 459 fővel hagyta el a várost.

8 A város lakosságának többi része a 25 éven át tartó szovjetellenes propaganda ellenére is helyben maradt. Igaz, teljes passzivitásba visszahúzódva várta sorsának alakulását. Ezen az alaphelyzeten nem változtat az a tény sem, hogy az ezekben a napokban szabadságon lévő katonák közül többen nem mentek vissza állomáshelyükre, továbbá az 1923-as korosztály számos tagja nem tett eleget az október közepén kézbesített behívóparancsnak, valamint az 1924-es és 1925-ös korosztályhoz tartozó leventekötelesek közül sokan nem voltak hajlandók — a határozott parancs ellenére sem — zárt ala6 Hb-i Fl. Hb-i kgy-i jkv. XXII. 2. 1. Váczy J. beszámolójából. 7 Uo

4': Hajdúböszörményi Közigazgatási iratok (a továbbiakban Hb-i közig, ir.) XXII. 2/b—1. 8 Dr. Poór János: Hajdúböszörmény az ellenforradalmi rendszer kiteljesedésétől a népi demokratikus forradalom győzelméig. (Debrecen, 1974.) 89. 9