Nyakas Miklós: A hajdúk letelepítése Böszörményben / Hajdúsági Közlemények 13. (Hajdúböszörmény, 1984)

Tartalom

ELŐSZÓ 1984 szeptemberében kereken 375 esztendeje annak, hogy hajdú eleink Báthori Gábor erdélyi fejedelem közbejöttével áttelepültek Kálló mezővárosából Böszörménybe, s így az akkor szintén mezőváros Böszörmény hajdújogot szerzett. Hajdúböszörmény városa nem Bocskai István telepítése ugyan, de kétséget kizáróan tudjuk, hogy ide azok a hajdúvitézek települtek át, akik vérük nem csekély hullatásával harcolták végig a nagy fejedelem szabadságharcát, s akik döntő szerepet vállaltak az úgynevezett második hajdúfelkelésben is. Ez utóbbi ugyan nem annyira közismert, mint a magyar rendi állam jogait biztosító, s végeredményben a hajdúmozgalom katonai erejével megnyert szabadságharc, a hajdúság sorsát tekintve azonban mégis létkérdés volt. A Bocskai adta kiváltságokat ugyanis ennek során sikerült végérvényesen biztosítani. A hajdúk letelepülte évszázadokra kiható és máig érezhető következményekkel járt városunkra. A hajdúszabadság birtokában Böszörmény lakossága ugyanis olyan lehetőségekhez jutott, amelyet sóvárogva néztek a környező jobbágyfalvak lakói, s az úgynevezett ,,hajdúszabadság" birtokában olyan gondolkodásmód, magatartásforma és igazságérzet alakult ki, amely a böszörményiségnek máig jellemző összetevője. A földesúri függést nem ismerő Hajdúböszörmény ugyanis egy olyan sajátos önigazgatást építhetett ki, amely nagyfokú demokratizmussal járt együtt, s bár társadalmi feszültségek és ellentmondások itt is kialakultak, azok egészen más természetűek voltak, mint a feudális függésben élők esetében. Az évforduló arra kötelezi városunk minden lakosát, hogy méltó módon emlékezzen meg a letelepült hajdúság első nemzedékéről, amelynek küzdelmes múltja nélkül városunk ma nem az lenne, mint ami. Múltunk ismerete pedig egyben önmagunk ismeretét is jelenti. Patakvölgyi Rudolf Hajdúböszörmény város Tanácsának elnöke 5