Nyakas Miklós: A hajdúk letelepítése Böszörményben / Hajdúsági Közlemények 13. (Hajdúböszörmény, 1984)
Tartalom
következett, amely ezúttal a fejedelem parancsára a leleszi Szent Kereszt konvent kötelessége volt, s azt a hagyományok tiszteletben tartásával Cheon István áldozópap hajtott végre. E birtokaiktató oklevélnek számos településtörténeti érdekessége is van, hiszen olyan településekről is jelentek meg tanúk, amelyekről a történeti irodalom vélni tudta, hogy ebben az időben már néptelen volt. Jelen voltak a szomszédos hajdúvárosok küldöttei; Szoboszlóról Fekete Péter főkapitány és Barbély János esküdt, Nánásról Nagy György főkapitány és Sándor Gáspár, Hadházról Kathona András hajdúkapitány és Pethes István, a város jegyzője. Rákóczi György — a későbbi fejedelem képviseletében jelent meg Chonka István, „a katonák vezére", illetve a Rákóczi-birtok Téglásról Varga Tamás és Bakos István. Téglás ebben az időben Rákóczi György magánföldesúri hajdútelepítése. 1 9' Nem maradhattak távol a debreceniek sem, akiket Tóthfalusi Mihály és Szabó Ambrus képviselt. Ott voltak az újvárosiak képviselői, úgy is, mint Nyári István jobbágyai (Szőcs János és Thar István). Ott volt Kemecséről Kemecsei Ferenc jobbágya, Lovas Mátyás, Pallagról pedig Rozsályi Kun László megbízottja, Takaró Mihály, s végezetül Vidről Guthy János embere, akit Oláh Mártonnak hívtak. 111 8 A szabolcsi öreg hajdú városok hajdújoga a magyar királyság részéről történt elismertetéssel, megerősítéssel vált teljessé. Helyzetük ebből a szempontból is lényegesen különbözött bihari társaiktól, amelyeknek a hajdújogát csak az erdélyi fejedelemség ismerte el. A szabolcsiak hajdújogát először II. Mátyás erősítette meg 1613-ban magyar királyi hatalmánál fogva. Ebben azonban Böszörmény városa nem szerepelt. A történeti irodalomban máig az a nézet tartja magát, hogy a város hajdú jogát II. Ferdinánd erősítette meg 1632-ben. 19 9 E megállapításon azonban módosítanunk kell, mert vizsgálódásaink során kiderült, hogy erre már 1631-ben sor került. A kérdéses oklevelet magyar nyelven a Függelékben közreadjuk. Érdekes viszont, hogy ezt az oklevelet a latin nyelvű, s a Hajdúkerület megbízásából összeállított feudális kori emlékirat, az Origó et Status nemcsak ismeri, hanem bevezető szöveges részben hivatkozik is rá, mondván, hogy II. Ferdinád 1631 szeptember hatodikán kelt oklevelének erejével a Böszörmény városában lakó hajdúvitézeket ugyanazokkal a jogokkal és kötelességekkel ruházta fel, amellyel már letelepedésük óta rendelkeztek, s mely lényegében a II. Mátyás féle megerősítésnek felel meg.50 0 Nem tudjuk pontosan, miért került sor a következő évben arra, hogy II. Ferdinánd a magyar királyság részéről újból megerősítse Böszörmény hajdújogát, mindenesetre tény, hogy 1632-ben ismét sor került egy oklevél kiállítására, amelyet a történeti irodalom, mint első megerősítést tart számon. 20 1 Az oklevél kiadására két ok miatt kerülhetett sor. Az 163l-es nem tartalmazta a Bethlen Gábor-féle megerősítést, s a hajdújog megerősítése is csak kifejezetten Böszörmény városára vonatkozott, s nem említette Pródot, s hiányzott be197 Téglás hajdúkiváltságlevele Szendrey I. I. m. 226—228. old. 198 Tehát sem Pallag, sem Vid ebben az időben még nem néptelen. 199 Vö. pl. Szendrey I. Hajdúszabadságlevelek... i. m. 35. old. és Rácz ístván: A hajdúszabadság birtokában (Hajdúböszörmény története I. m.) 73. old. 200 Origó et Status ... H. é. n. 8. old. 201 Magyar nyelven közölve: Szendrey I. Hajdúszabadságlevelek I. m. 35—37. old. 58
