Nyakas Miklós: A hajdúk letelepítése Böszörményben / Hajdúsági Közlemények 13. (Hajdúböszörmény, 1984)

Tartalom

A böszörményi és általában a szabolcsi, Erdélyhez hű hajdúság ügyét végül a fejedelem oldotta meg. Mégpedig oly módon, hogy 1631 június huszonharmadikán kelt kiváltságle­velének erejével Erdélyi Andrást és ezer hajdúkatonáját Derecskére telepítette, felmentvén természetesen őket a paraszti szolgálat terhe alól, amelynek fejé­ben katonáskodni voltak kötelesek. 18 3 Hangsúlyozzuk, nem ezer böszörményi, hanem ugyanannyi szabolcsi hajdúvárosból származó katonáról volt szó, akik nem akartak II. Rudolf hűségére felesküdni. A böszörményiek többsége azonban helyben maradt. A kapitányságot az a Kömlei Kiss Miklós viselte, aki vállalta a magyar királysághoz való hűséget, s aki Szabolcs megye rendjeivel is jó kapcsolatok kiépítésére törekedett, s aki ko­rábban Erdélyi András helyettese volt. Hogyan értékeljük mindezt? Megalkuvásnak-e avagy a politikai realitások tu­domásul vételének? A kérdés nehezen megválaszolható, s talán ilyen formában való felvetése nem is szerencsés. Mindenesetre tény, hogy Böszörmény hajdú­várost egy válságos időszakon Kömlei Kiss Miklós kapitánysága „esskütteivel egyetembe" segítette át. S végül még egy tényre hívnám fel a figyelmet, nevezetesen arra, hogy Erdé­lyi Andrásék kiköltözésével minden bizonnyal a hajdúság harciasabb rétege tá­vozott. Ez pedig nyilván felerősítette, meggyorsította azt a korábban már meg­indult folyamatot, amely a katonai életformát a szabad paraszti életformával váltotta fel. A polgári hajdúknak már 1636-ban sikerült elérniük Csáky István felsőma­gyarországi főkapitánynál azt, hogy katonai szolgálattal már nem tartoztak, csak adott esetben leveleket kellett továbbítaniuk. 18 4 Hasonló folyamatot figyelhetünk meg Kömlei Kiss Miklós kapitánysága alatt a böszörményi hajdúknál is. A szabolcsi rendekhez való közeledésük egyik indí­téka ugyanis éppen az volt, hogy segítse őket Keglevich Miklós ónodi kapitány ellenében, aki nemrégiben is kétszáz lovast követelt a várostól, s azokat kényte­lenek voltak kis is állítani. Igaz ugyan, hogy mindezt azzal indokolták, hogyha a városukat ily módon üresen hagyják, könnyen megtörténhet ,hogy a „feles számmal" levő pogányság (a törökök) nemcsak Böszörményt égetik föl, hanem Szabolcs megyét is elpusztítják. 18 5 Ez az indoklás azonban annyira átlátszó, hogy azt nem vehetjük komolyan. A döntő ok a szabadparaszti életforma térhódítása lehetett, s így revideálásra, ha nem is teljes átértékelésre szorul a korábbi történeti irodalom állítása az úgynevezett „Szejdi-járás" e vonatkozásban döntőnek tartott szerepével. 18, 5 Bár mint láthattuk, a hajdúk 1609-ben tulajdonképpen egy kész város-szer­kezetet örököltek, s azt lényegesen nem is változtatták meg, de bizonyos módo­sításokat azért hajtottak rajta végre. Ez érthető is, hiszen a településnek immár kettős jellegű, katonai és polgári feladatoknak kellett eleget tenni. 183 Az adománylevelet közli Szendrey István: Hajdúszabadságlevelek. I. m. Érté­kelésére Szendrey István—Nyakas Miklós: Derecske története. (Szerk. Szendrey Ist­ván) Debrecen, 1980. "28—29. old. 184 Az oklevelet közli Nyakas Miklós: A Hajdúkerület kialakulásának néhány prob­lémája. I. m. 52. old. 185 Nyakas Miklós: Kömlei Kis Miklós böszörményi főkapitány két levele Szabolcs vármegyéhez 1640-ből. Múzeumi Kurír. 24. sz. 40—42. old. 186 E vonatkozásban különösen végletes képet fest H. Fekete Péter: Hajdúszo­boszló pusztulása 1660-ban. Hajdúszoboszló, 1910. 55

Next

/
Thumbnails
Contents