Nyakas Miklós: A hajdúk letelepítése Böszörményben / Hajdúsági Közlemények 13. (Hajdúböszörmény, 1984)
Tartalom
BÖSZÖRMÉNY, A MEZŐVÁROS Korántsem lehet érdektelen számunkra annak a helynek a múltja, társadalma és népessége, ahová a kallói hajdúvitézek hosszas alkudozások és tárgyalások után áttelepültek. Az alábbiakban tehát arra igyekszünk választ adni. hogy az adott időpontban (1609) lakott volt-e Böszörmény városa, ha igen, kik laktak itt, etnikailag mi jellemezte őket, társadalmuk hogyan rétegződött, s hogyan függött ez össze a lakosság vallási megoszlásával. Amennyiben a település lakott volt, milyen volt a város település-szerkezete, s azt mennyiben vették át a hajdúváros későbbi lakói. E kérdéskör elemzése annál inkább is fontos, mert így remélhetünk választ kapni arra a kérdésre is, hogy miért felelt meg a két város (Kálló és Böszörmény) cseréje mind a fejedelemnek, mind pedig a hajdúvitézeknek. Böszörmény neve írott forrásainkban ugyan csak 1325-ben bukkan elénk, de maga a település ennél lényegesen régibb. A legfőbb bizonyíték erre magának a városnak az elnevezése, amely a régi magyar nyelvben közszóként is élt, s mohamedán vallású, minden jel szerint bolgár-török etnikumú népelemet jelentett. 6 3 A település létrejötte tehát legalábbis a kora Árpád-korra tehető, s ezt az újabb régészeti ásatások is alátámasztották. 6 0 Böszörmény előbb a debreceni uradalom része, majd Brankovics György szerb despota tulajdona. A Brankovicsbirtokok elkobzása után a Hunyadiak földesurasága alá került, majd pedig Corvin Mátyás halála után — a XVI. század elején — a Báthoriak lesznek a tulajdonosai. 1410-ben Zsigmond királytól mezővárosi privilégiumot kapott, s ezzel kiemelkedett a környék jobbágyfalvai közül. 0 8 A város vázlatos birtoktörténeti áttekintéséből számunkra most az a legfontosabb mozzanat, hogy Böszörmény mezővárosként a dúsgazdag Báthori család kezére jutott, s így adományozhatta azt el a fiatal fejedelem a Kállóból áttelepült hajdúkatonáknak. Annál is inkább, mert a város — mint láthattuk — nem tartozott az ősi családi birtokok közé. A birtoklástörténeti képnél is lényegesebb azonban — témánknál fogva — 65 Módy György: Hajdúböszörmény és környéke a XIII. századtól a hajdúk letelepedéséig. (Hajdúböszörmény története. Szerk. : Szendrey István (Debrecen, 1973) 35. old. Mesterházy Károly: Izmaeliták, böszörmények, volgai bolgárok. (A Hajdúsági Múzeum Évkönyve I. Szerk. Bencsik János) Hajdúböszörmény, 1973. 66 M. Antalóczy Ildikó: A nyíri izmaeliták központja, Böszörmény falu régészeti leltei I. (A Hajdúsági Múzeum Évkönyve IV. Szerk. Nyakas Miklós) Hajdúböszörmény, 1980. 67 A birtoklástörténetet lásd részletesen Módy Gy. i. tanulmányában. 68 Uo. 42. old. 29
