Lázár Imre – Nyakas Miklós: A Hajdúsági Nemzetközi Művésztelep húsz éve 1964-1983 / Hajdúsági Közlemények 12. (Hajdúböszörmény, 1983)

Tartalom

Érdekes színfoltja volt a programnak dr. Oláh Imre amatőrfilmes szerzői estje. A nyári beszélgetéseken a művészek a következőket javasolták : — rendszeresen gyűjtsék a szimpozion dokumentumait, szükséges a telepi munka sokoldalú dokumentálása ; — a szocialista országokból érkező művészek mellett a szervező bizottság hívjon meg nyugat-európai alkotókat is ; —- egyre több művész tart kapcsolatot Hajdúböszörménnyel, a teleppel ; a nyári kurzusok meghívásainál — a megfelelő szelekció érvényesítésére — a szervező bizottság hirdessen pályázatot a telepi tagságra. A zárókiállításon 4 Káplár Miklós-emlékérmet adtak ki: Nagy Sándor és Nagy István szobrászművészek, Bényi Árpád és a romániai Vilhelm Károly festőművészek kapták. A munkahelyi felajánlásokból pedig öten kaptak nívódíjat: Nagy János, Papi Lajos szobrászművészek, Egerházi Imre, Madarász Gyula és Maghy Zoltán festőművészek. A telepről és az 1970-es zárókiállításról Bodnár Eva művészettörténész a Művészet 1971. 1. számában a következőket írta: „Hajdúböszörményben azok a művészek gyűlnek össze nyaranta, akik a realista képzőművészeti szemléletmód alapján hozzák létre alkotásaikat, akár szorosabb, akár lazább kapcsolatot tartsanak is fenn a látvánnyal. Nem valószínű, hogy a véletlen szerencsés közreműködésének, inkább a tudatos telepszervezésnek köszönhető mindez. A művészi szemlélet kiindulópontjának azonossága a telep közösségének kohézióját biztosítja. Ezeket a megállapításokat természetesen a telep idei 1970. évi zárókiállításának ismeretében kockáztathatjuk meg, amely végső soron a művésztelep egyéni és kollektív eredményeinek legmegbízhatóbb mérlege". A hazai művészgárda stabilizálódása, a kiállítások színvonala egyre jobban kirajzolja a műhely jellegét, karakterét, minőségét a telepnek. A szomszédos szocialista országokból érkezett művészek tovább emelik a telepzáró kiállítás művészi színvonalát, s így az első két év tapasztalata megnyugtathatja a szervező bizottságot : jó úton járnak, ha a nemzetközi kapcsolatokat szélesítik, erősítik. A város vezetése az 1970-es esztendő tapasztalatainak birtokában döntő elhatározásra jutott, amely a Hajdúsági Művésztelep nemzetközivé válását eredményezte. Október 30-án a szervező bizottság elnöke irányításával feljegyzés készült a kolónia eddigi tevékenységéről, amelyben kijelölték a fejlődés további irányát is. Érdemes szó szerint idézni a zárógondolat szavait : „Úgy érezzük, hogy a telep tevékenységét csak kiteljesíthetnénk, gazdagabbá, színesebbé tehetnénk azzal, hogy a telepen rendszeresen és intézményesen láthatnánk vendégül külföldi művészeket. Ezzel nemcsak városunkat —• tágabb értelemben a Hajdúságot — gazdagíthatnánk, hanem a magyar képzőművészeti élet és a külföld kapcsolatában is eredményesen nyújthatnánk segítséget." Ennek az állásfoglalásnak a szellemében született meg az a tervezet, amely 1970. november 20-án kelt, s amelyben Nemes László osztályvezető azzal a kéréssel fordult a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége Titkárságához, hogy a Hajdúsági Művésztelepet 1971-től hivatalosan is nyilvánítsa nemzetközivé, s működjön együtt Hajdúböszörmény város Tanácsával mint fenntartó szervvel a művésztelep jellegének és tevékenységének formálásában. Célként a következőket jelölte meg : emelkedjen tovább a telep művészi, eszmei színvonala, s ennek érdekében minden év nyarán 4 hétre adjon otthont 20—25 hazai és külföldi művésznek. Ezért Hajdúböszörmény város Tanácsa az alábbiakat vállalja, illetve ajánlja: megoldja a telep befogadására alkalmas épület gondját és a kiszolgáló személyzetet. Megtéríti a telepen részt vevők útiköltségét, a hazaiak esetében lakásuktól Hajdú20