Lázár Imre – Nyakas Miklós: A Hajdúsági Nemzetközi Művésztelep húsz éve 1964-1983 / Hajdúsági Közlemények 12. (Hajdúböszörmény, 1983)

Tartalom

munkásságát ismerve rajzolható meg az alkotótelep szellemi-művészi-etikai arculata. Az ő teljesítményük — a határozott egyéni jegyek mellett — sok-sok közös vonást hordoz. A mai magyar festészet és grafika néhány kiemelkedő' alkotójának jelenléte csak aláhúzza e művészi közösség célkitűzésének helyességét és szükségességét. A szimpozion művészi súlyának növekedése együtt jár tagjainak művészi érésével, kiteljesedésével. Az alkotások túlnyomó többsége az itteni élmények, benyomások hatása alatt született. Ez még akkor is így van, ha a táj közvetlen természeti, tárgyi, emberi sajátossága olykor csak áttételesen, atmoszférájában, hangulatában voltjelen. A képek jelentős részében ráismerhetően jelennek meg a táj látványelemei, természetesen kisebb vagy nagyobb fokú művészi átírással, stilizálással, kiemelésekkel. Ez több vonatkozásban is figyelemre méltó. Az egyik, hogy az itt dolgozó festők — a szó szűkebb értelmében — nem látványfestők, az indíttatást, az inspirációt, a témát a valóság adja számukra. A másik, hogy nem mondottak le a művészi megismerésnek arról a területéről, amelyet a környező tárgyi, természeti, társadalmi, emberi világ jelent. A harmadik, hogy a műhely tagjai úgy érzékelték : a körülöttünk szüntelen változó világ, s változó ember, s a társadalom nem nélkülözheti a szüntelen újrafelfedezést, elemzést, művészi feltárást, megjelenítést, kifejezést. Ennek teljesítése, a művészet önfejlődését is figyelembe véve — csak új meg új eszközök, formai megoldások, s az elért festői eredményeket is felhasználó alkotó módszerekkel lehetséges. Ebben az alkotóműhelyben igazi jó közösség várta a külföldieket. Itt módjuk volt megismerkedni a magyar festői törekvések egy vonulatával, azokkal az alkotókkal, akik vallották, hogy az alföldi festészet hagyományain igenis mai, modern festészetet lehet teremteni. A ma valóságának mély és őszinte megélése és festői eszközökkel való megjelenítése és kifejezése mint program nem köt meg módszereket, formákat, eszközöket. Egyéniségüknek, törekvéseiknek, mondandójuknak adekvát formai megoldásokkal adhattak kifejezést. Művészi megközelítésben változatos, gazdag, sokszínű — és természetesen különböző színvonalú — az a kép és grafikai anyag, ami itt született, s az is, ami az itteni élmények nyomán később érik, formálódik képpé. A telep művészeinek egyéni és csoportos kiállításait nézve érezhető az az átgondolt művészi építkezés, amelybe szervesen illeszkedik az itt töltött hónapok munkája. Ezzel együtt az is igaz, hogy az itt kapott impulzusok tovább erősítették a művészekben azt a meggyőződést, hogy a mai magyar valóság minél mélyebb ismerete, a mindennapok átélése hozzájárul művészi munkásságuk tartalmi kiteljesítéséhez. E közös műhely évenkénti zárókiállításának anyagát gazdagon variálják azok a művek, amelyek a baráti szocialista országokból, valamint Finnországból, Franciaországból érkezett művészek ecsetje nyomán születnek. Nemzeti művészetük hagyományait, törekvéseit magukkal hozva illeszkedtek be egy másfajta tárgyi, természeti, emberi világba. Ezt csak tovább színezi a stílus, a színkezelés, a képépítés egyéni módozatait gazdagon érvényesítő művészi tartás. A Hajdúság, a Hortobágy világa számukra is elegendő témát szolgáltat a munkához, de az élmények jelentős része csak az otthoni műtermekben érik képpé vagy képek sorozatává. Mint a prágai Jan Grimm, a szófiai Zani Zanev és Maria Lugova tárlatai bizonyítják : egész kiállítási anyagra való képi élmény éri az egy-két hónapig itt tartózkodókat. Egyetértéssel találkozott az az elképzelés, hogy minél előbb, közvetlenebb, emberibb kapcsolatot kell teremteni az alkotóművészek és a mai élet, életmód, munka és emberi világa között. A múltőrző jellegzetes fekete kerítések, kapuk, kontyos 40