Lázár Imre – Nyakas Miklós: A Hajdúsági Nemzetközi Művésztelep húsz éve 1964-1983 / Hajdúsági Közlemények 12. (Hajdúböszörmény, 1983)

Tartalom

munkával. Igény szerint váltott turnusokban minden művész kint lehetett a hortobágyi alkotóházakban. Nívójutalomban és Káplár Miklós-emlékéremben részesült Csohány Kálmán grafikusművész, Kostas Dereskevicius festőművész (Szovjetunió), Jan Grimm festőművész (Csehszlovákia) és Torok Sándor festőművész (Jugoszlávia). A Kulturális Minisztérium anyagi támogatásával színvonalas, ünnepi katalógust is készít. Itt jegyezzük meg, hogy ezt követően minden évben kiadtak a nyári kurzusról szóló, a telep életét bemutató katalógust. A Hajdúsági Nemzetközi Művésztelep kapcsán feltétlenül szót kell ejtenünk a Polgári u. 59. sz. alatt található, s a Hajdúsági Múzeum kötelékébe tartozó Káplár Miklós-emlékházról, s amely a város nagy festőművészének, a telep művészeti díja névadójának állít méltó emléket. Átadását 1978. nyarára, a művésztelep idejére tervezték, de technikai okok miatt csak ősszel valósulhatott meg. Az emlékkiállítás a festő egykori lakóházában nyílt meg, amely maga is műemlék. A mester egykori használati tárgyai mellett az eredeti alkotások a leglátványosabbak, elsősorban azok, amelyek a Hortobágy légkörét idézik. A csikós-, pásztorportrék és a tájképek varázsolják elénk az 1930-as évek Hortobágyát. A kiállítás természetesen megemlékezik a szegénysorból felvergődött mester barátairól, pártfogóiról, kortársairól is, így mindenekelőtt Rippl-Rónai Józsefről, Medgyessy Ferencről. Az emlékház megnyitása óta e hely a Hajdúsági Nemzetközi Művésztelep egyik zarándokhelye. 1979 nyarán (július 7.—augusztus 6.) 24 festő, grafikus és 1 fotóművész dolgozott a telepen. Közülük 13 hazai és 11 külföldi volt. Ebben az esztendőben a közösségformáló szellemet a hazai művészek teremtették meg, amely egyébként érthető is. A hagyományoknak megfelelően a kurzus ez évben is az egyik teleptag — Kurucz D. István — kiállításával nyitott, s ez idő alatt a Hajdúsági Múzeumban megrendezték Kohán György emlékkiállítását. A telepen csak alap- és szövetségi tagok dolgozhattak, s a külföldről érkezett művészek is hasonló szinten képviseltették hazájuk művészetét. Ebből következett, hogy a zárókiállítás a böszörményi szimpozion történetének egyik színvonalas, ha nem is a legszínvonalasabb tárlatának sikerült. A Képzőművészeti Lektorátus zsűrije kb. 120 műalkotásból válogatott ki 80 olyan festményt és grafikát, amely kiállítható volt. Ezt az anyagot 1979 szeptemberében Vácott is bemutatták. A munkát jól segítette a telep bevált vezetési szerkezete. A művészekből álló társadalmi bizottság élén Csohány Kálmán grafikusművész a szakmai-művészeti munkát irányította, míg Lázár Imre, a telep titkára a szervező munkát látta el. Érdekességként említhetjük, hogy ebben az évben először történt kísérlet arra, hogy a művészeket pályázat útján hívják meg a telepre. Nagy segítséget jelentett, hogy a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatósága két vendégszobát bocsátott a kolónia rendelkezésére, s így a Hortobágyon 8 hazai és külföldi alkotó tölthetett el néhány napot. Az 1980-as esztendő fájdalmas gyásszal kezdődött. Elhunyt Csohány Kálmán grafikusművész (1925—1980), a Hajdúsági Nemzetközi Művésztelep művészeti vezetője, aki mind művészileg, mind emberileg a telep meghatározó egyénisége volt. Amint Hézső Ferenc festőművész mondotta : „halála pótolhatatlan űrt hagyott maga után". A telep ideje alatt a szervező bizottság, a városi művelődési központ és a Hajdúsági Múzeum 1980. június 16-án a Hajdúsági Múzeumban — az országban először — 32