Lázár Imre – Nyakas Miklós: A Hajdúsági Nemzetközi Művésztelep húsz éve 1964-1983 / Hajdúsági Közlemények 12. (Hajdúböszörmény, 1983)
Tartalom
lemény előtt, mint korábban bármikor. Érzékelhetővé lett az is, hogy ha lassan is, de egyre bővül a képzőművészet iránt érdeklődők tábora. A nyári közös munka konklúziói a következők voltak : — önálló arculata legyen a telepnek; körvonalazni kell azt az eszmei, művészi célt és feladatrendszert, amely ezt az alkotó közösséget képes együtt tartani; — a minőségi követelmények állandó emelése megóvja a szimpoziont az elcsekélyesedéstől ; — a telep célja, hogy olyan komoly szellemi műhely legyen, amely eredményeiben, hatásában betölti a hivatását. A nyári beszélgetéseken került szóba, hogy az egységet, a közös műhelyhez kötődést segítené, ha — a záró kiállításokon túl — más alkalmakat is találnának az egyéni és közös kiállításokra, és ha a városnak adományozott képekből állandó galériát nyitnának. Erre alkalmas intézménynek a Hajdúsági Múzeumot tartották. A galéria több szempontból is hasznos lenne: „mert őrzi az indulást, kibontakozást, jelzi a megtett utat, s mutatja, hogy mihez kell hűségesnek lenni és miben lehet és kell újat és jobbat teremteni" — hangsúlyozta a közös állásfoglalás. 1970-ben lényegében az előző évi elvek alapján és a múlt tendenciáit következetesen betartva került sor a nyári időszak szervezésére. Helye ezúttal is az 5. sz. általános iskola. Lényeges újításnak számított, hogy hivatalosan létrehozták a Hajdúsági Nemzetközi Művésztelep Szervező Bizottságát, amely a telep ügyeinek intézését és társadalmi bázisát volt hivatva még jobban biztosítani. A szervező bizottság elnöke a Városi Tanács mindenkori vb-titkára, a művelődésügyi osztály vezetője pedig a bizottság titkára. A Hajdúsági Művésztelep első szervező bizottságának („művésztelep társadalmi bizottsága") személyi összetétele a következő volt: Tóth Béla, a városi tanács vb-titkára mint a bizottság elnöke, Nemes László, a művelődésügyi osztály vezetője mint a bizottság titkára, Madarász Gyula, a képzőművészeti szövetség képviselője, Sarkadi Endre és Székelyhídi Ágoston bizottsági tagok. Ebben az évben már bevallott cél volt, hogy a telepet nemzetközi jellegűvé formálják, noha ennek hivatalos feltételei még nem voltak adottak. így a hazai, akkor törzsgárdának tekinthető tagság mellett (Bényi Árpád, Madarász Gyula, Papi Lajos, Pál Gyula, Égerházi Imre, Nagy István, Nagy Sándor, Gádor Magda, Maghy Zoltán, Szilágyi Elek) számos külföldi művész is szerepelt a telepen, nevezetesen Nagy Pál, Fekete Zsolt, Albert László, Vilhelm Károly, Siklódi Tibor Romániából, illetve Nagy János szobrászművész Csehszlovákiából. Ezek a meghívások azonban jórészt személyes ismeretségek, kapcsolatok alapján születtek, s annak államközileg szabályozott formája nem volt. 1970-ben a telepen körülbelül 150 festmény és grafika mellett negyven más műalkotás is készült. Ebben az évben újszerű kezdeményezés is született! A város egyes üzemei és termelőszövetkezetei^ a kiemelkedő művészi teljesítmények jutalmazására különdíjakat alapítottak. így a Városgazdálkodási Vállalat 3500 Ft-ot, a Finommechanikai Vállalat 1000 Ft-ot, a RICO Kötszerművek 500 Ft-ot, a Zója Mgtsz, Béke Mgtsz és a Bocskai Mgtsz 1000—1000 Ft-ot biztosított erre a célra. Ennek is köszönhető, hogy a jutalmazottak köre — legalábbis ebben az évben — jelentősen bővült. A telep időtartama még mindig nem érte el az egy hónapot : július 18-tól augusztus l-ig tartott. Programjában pedig neves művészettörténészek, írók szerepeltek, többek között László Gyula, Perneczky Géza, Pogány Ö. Gábor, Csoóri Sándor tartott előadást és konzultációt. Újszerű kezdeményezésként említhetjük, hogy a programban aktív művészek is vállaltak közreműködést. 19
