Nyakas Miklós: Hajdú vármegye létrejötte / Hajdúsági Közlemények 11. (Hajdúböszörmény, 1983)
Tartalom
Hozzájárult ehhez természetesen maga a vármegye is, amelynek alispánja a törvényhatóság közállapotáról rendszeres évi jelentésben számolt be, 18 5 s ezt a funkciót töltötték be a különböző, az egész vármegyét behálózó társadalmi szervezetek, mint például a Hajdú vármegyei Tankerületi Tanítók Gönczy Egyesülete, amely a múlt század végétől háromévenként évkönyveit is megjelentette. 186 S természetesen a népies műdalok is! Ide sorolható például a következő: Tizenhárom ezüstpityke / Fityeg a mentémen / A legelső hajdú vagyok / Hajdú vármegyében . . . Jelentős kohéziós erőt jelentett a katonaság, elsősorban a 39. gyalogezred, hiszen a hadkiegészítés rendszere a vármegyei közigazgatási egységekre épült. A folyamat előrehaladtának jól érzékelhető állomása a megye helyneveinek módosulása. Sámson község annak ellenére, hogy sohasem volt hajdútelepülés, hamarosan Hajdú-Sámson nevet vett fel, amelyet 1903-ban a Belügyminisztérium Hajdúsámsonra alakított. Ugyancsak ekkor lett Szovát egykori szabolcsi község Hajdúszovát. 18 7 Érdekes viszont, hogy Hajdúvámospércs nevéből ekkor került el a hajdú előtag, s lett belőle csak Vámospércs, noha évszázadokon keresztül ugyanolyan jogú hajdúváros volt, mint Nánás, Böszörmény vagy Szoboszló. A Hajdú megyében különösen erős függetlenségi párt ideológiája is rendkívül alkalmas volt arra, hogy összekovácsolja az egységes hajdúsági tudatot. 1903-ban a megye mind a négy országgyűlési képviselője függetlenségi elveket vallott, s a párt országgyűlési küzdelmének támogatására küldöttséget indítottak Budapestre, amelyben a megye szinte valamennyi települése képviseltette magát. 188 Népes küldöttség utazott a fővárosba Hajdúböszörményből, Hajdúnánásról, Hajdúhadházról, Hajdúdorogról, Hajdúsámsonból, Téglásról, Szoboszlóról, Nádudvarról, Kábáról, Földesről, Tetétlenről, Püspökladányból és Egyekről. A küldöttek összlétszáma meghaladta az ötszázat! A küldöttség nem egyszerűen Hajdú megyét, hanem a hajdúkat képviselte, „Bocskay utódai" járultak ekkor a magyar képviselőházhoz, hogy „a magyar nemzeti hadsereg szervezését méltóztassák elhatározni". A hajdújelleg erőteljesebb kidomborítására a szoboszlóiak magukkal vitték féltve őrzött kincsüket, a Bocskai-zászlót is, amelyet az utcán díszmagyarba öltözve, kivont karddal kísértek, s mögötte vonultak fel az egyes küldöttségek zászlók alatt, tömött, zárt sorokban, hazafias dalokat énekelve. Az országház megtekintése után Bocskai szobrához vonultak — természetesen 185. Hajdú vármegye közgyűlése 1885-ben (98/2503 kgy-i hat.) hozott határozatot arról, hogy a vármegye állapotáról szóló alispáni éves jelentést nyomtatott formában kell közzétenni. Vö. pl. Alispáni jelentés Hajdúvármegye 1893-ik évi állapotáról. Debrecen, 1894. 186. A Gönczy Egyesület 1892-ben alakult meg Hajdúszoboszlón, ennek formai rögzítése pedig ez év decemberében Debrecenben történt. A Hajdú-vármegyei tankerületi tanítók Gönczy Egyesületének Évkönyve (1899). Szerk. CSURKA ISTVAN. Debrecen, 1899. 9—10. 187. Hajdú vármegye községei cs egyéb lakott helyei hivatalos neveinek jegyzéke. A magyar kir. belügyminiszter megbízásából kiadja az országos községi törzskönyvbizottság. Bp., 1903. 188. A hajdúk tiltakozása (1903. április 18-án Budapesten). Bp., 1903. 1 1
