Nyakas Miklós: Hajdú vármegye létrejötte / Hajdúsági Közlemények 11. (Hajdúböszörmény, 1983)
Tartalom
alakos. Ez utóbbi jelentőségét fokozta, hogy az csak nagy, az egész megyére kiterjedő összefogással valósulhatott meg, így tehát maga az akció igen alkalmas volt az ideológiai vonatkozások elmélyítésére is. 17 9 Láthattuk tehát, hogy a debreceniség jelentős, új mozzanattal bővült, s a vármegyei székhelyi rangnak megfelelően igényt formált arra, hogy a Hajdúság legjelentősebb, irányadó városának a szerepét is betöltse. Lényegében hasonló, konvergens folyamat indult meg a hajdútudatban is. Általában is megfigyelhettük, hogy a hajdúság fogalma, a hajdúsághoz való tartozás a megyerendezéstől függetlenül is bővülő jelentéstartalommal bírt. A hajdúsághoz való tartozás eredetileg a kiváltságolással és a Bocskai által való letelepítéssel volt egyenértékű, még pontosabban azzal, hogy a kérdéses famíliát 1702-ben a hajdúutódok közé vették-e fel. 18 0 Mivel hajdúnemesnek lenni egy sor nagyon is kézzelfogható előnnyel járt, a hajdúk közé nem kerülhettek be a városokba beköltözött idegenek, legalábbis elvben nem. Mindez azt eredményezte, hogy a hajdúvárosokban lakók jelentős hányada nem számított hajdúnak! Polgári átalakulásunk után az e társadalmi réteghez való tartozás előnyei jórészt megszűntek, bár például Hajdúböszörményben egészen a tagosításig az mégsem volt lényegtelen, elsősorban a rendezetlen birtokviszonyok miatt. E tény ugyan az eredeti állapot konzerválásának irányába hatott, de a változás folyamatát mégsem állíthatta meg. 18 1 A XIX. század második felétől a hajdúvárosokban lakók — talán a mobil értelmiségi és kereskedőréteg egy részét leszámítva — származásuktól függetlenül hajdúknak számítottak. 18 2 A fogalom maga tehát olyan bővülésen ment keresztül, amely magának az eredeti tartalomnak jelentős átértelmezését vonta maga után. A megyerendezés körüli küzdelmekben ez a már átértelmezett hajdútudat került szembe egy másik törekvéssel, amely a fogalom további tágításával, bővítésével szándékozott az új Hajdú megyét megalapozni. A Hajdúkerület eredeti elképzelése szerint a hajdúk a kiváltságolt hat hajdúvárosban lakókat jelentik, így tehát a törvényhatóság bővítése egyben azok megsemmisítését is jelentené. Amikor ezt a merev elképzelést feladni kényszerültek, Polgárt is bevonták a hajdúság sorai közé, függetlenül attól, hogy annak lakossága római katolikus, s vérségileg semmi közük nem volt a XVII. században ott élt kiváltságolt hajdúkhoz. A fogalom további bővítésének tehát a Hajdúkerület vezetői sem álltak ellent, sőt a szükségből erényt kovácsolva ebben is támpontot kerestek 179. Vö. Sz. Kürti Katalin: I. m. 93. és 141 —142. 180. „Megállapított Princípiuma ezen Kerületnek az hogy az 1702 Esztendőbéli Conscriptio azok mellett és respective azok ellen, a kik abban találhatnak tökéletes és megtzáfolhatatlan próba légyen." HBmL IV. A. 502. a. 23. No. 160. Az 1702-es összeírás névanyagát közli: Calamus: Bocskay hadi népe. Debreczeni Képes Kalendáriom. 1906. 106. 181. Vö. NAGY SANDOR: Társadalmi harc a tagosítás körül Hajdúböszörményben. 1851 — 1878. I.m. 182. Egészen természetes, hogy az 1702-es összeírásra való hivatkozás megszűnt, s helyébe a Bocskai-féle kiváltságolás lépett. E korból összeírás azonban nem maradt fenn. 8l
