Nyakas Miklós: Hajdú vármegye létrejötte / Hajdúsági Közlemények 11. (Hajdúböszörmény, 1983)
Tartalom
ható hatást gyakorolt a magyar szellemiség fejlődésére általában is, a Tiszántúlra pedig különösen. 17 7 Bár a klasszikus cívistársadalom a XIX. század második felében fokozatos bomlásnak és átalakulásnak indult, de legalább az első világháborúig olyan karakterjegyeket őrzött meg, amelyek a várost jellegzetesen megkülönböztették nemcsak a magyarországitól, hanem a környékbeli településektől, természetesen a megyebeli városoktól is. Mindezt elősegítette, hogy Debrecen városa önálló törvényhatóság maradt, s a megyéhez némely minisztériumi irányítás alatt álló hivatal mellett csak a közös főispán személye kapcsolta. Ettől függetlenül — 1876 óta -—- egyre inkább erősödtek azok a vonások, amelyek végül a régi cívistudatot egy új mozzanattal egészítették ki, nevezetesen azzal, hogy Debrecen immár nemcsak a kálvinista hagyományaira büszke, kollégiumát féltve őrző szabad királyi civitas, hanem a hajdúság első városa is. A debreceni lapok, már Hajdú megye megszervezése előtt is, utána pedig még inkább, feladatuknak tartották, hogy a megyei közvéleményt is képviseljék. A szabadelvű Debreczeni Ellenőr 1876 szeptemberében például kijelentette, hogy bár a tágabb környék érdekeit eddig is képviselték, ezután pedig „Debreczen város érdekei mellett a leghívebben fogja szolgálni lapunk az új Hajdúmegyének érdekeit is, s e tekintetből lapunk nyitva fog állani mindazok előtt, kik bármely a megyei érdekeket illető közügyben tárgyilagosan fel akarnak abban szólani. Figyelemmel fogjuk kísérni Debreczen városnak, Hajdúmegyének, s a szomszédos vidékeknek iparát, gazdászatát, kereskedelmét, s úgy ezen a téren, mint a nevelésügy, közegészség, rendészet és művészet terén felmerülő figyelemreméltó mozzanatokat registrálni fogjuk, s esetről esetre megvitatjuk." 17 8 Természetesen ugyanilyen álláspontot alakított ki a másik debreceni lap, a függetlenségi Debreczen is. Ebben a folyamatban nem elhanyagolható szerepet játszott az a vármegyei tisztikar, amely 1876-ban lakóhelyét is Debrecenbe tette át, s amelynek érdeke fűződött a debreceniségnek és a hajdútudatnak egymáshoz való közelítésére. Jó alapot szolgáltatott erre Bocskai kultuszának ápolása, hiszen a kálvinista Debrecen a nagy erdélyi fejedelem alakjában a vallásszabadság megteremtőjét, a hit védelmezőjét tisztelhette, míg a hajdúvárosok elsősorban a hajdúság nagy jótevőjét, megmentőjét és letelepítőjét. Bocskai kultusza ugyanakkor igen alkalmasnak bizonyult a függetlenségi párt eszmei bázisának az erősítésére is, amelyet a közismerten erős hajdúsági és debreceni függetlenségiek ki is aknáztak. Mindez egyben természetesen azt is jelentette, hogy újabb, erős kapocs jött létre a hajdúvárosok és Debrecen között. A fentiek jelentőségét mintegy aláhúzta egy-egy Bocskai-szobor felállítása Debrecenben, illetve Hajdúböszörményben. Mindkettő Holló Barnabás alkotása, a debreceni mű a budapestinek másodpéldánya, míg a hajdúböszörményi mellék177. Vö. BALOGH ISTVAN: A cívisek világa. I. m. 178. Debreczeni Ellenőr. 1876. szept. 25. 1. 1 1
