Nyakas Miklós: Hajdú vármegye létrejötte / Hajdúsági Közlemények 11. (Hajdúböszörmény, 1983)
Tartalom
A SZAPÁRY-FÉLE TERÜLETRENDEZÉSI JAVASLAT ÉS A HAJDÚKERÜLET Nyilvánvaló tehát, hogy a rendi korszakból átöröklött közigazgatási beosztás külső kerete, annak belső tartalmát ezúttal nem is említve, nem felelhetett meg a modern polgári korszak követelményeinek. Az 1867-es kiegyezéskor a magyar szent korona országai negyvenkilenc magyarországi, nyolc erdélyi, hét horvát-szlavonországi vármegyéből, öt székely és kilenc szász székből, egy magyarországi, két székely és két szász vidékből, öt magyarországi és két horvátországi kerületből, s végül a kilenc szász széket és a két szász vidéket egyesítő Királyföldből, összesen tehát nem kevesebb, mint kilencvenegy közigazgatási egységből állottak. S ehhez még a katonai határőrvidéket hozzá sem számítottuk, bár ezek jogi rendezését az 1868. évi harmincadik törvénycikk megoldotta. Tovább bonyolítja a helyzetet viszont, hogy számításba kell vennünk a városi törvényhatóságokat is, 1867-ben nem kevesebbet, mint kilencvenkettőt. Rögvest átláthatjuk tehát közigazgatási rendszerünk tarthatatlan voltát ! 2 5 Ezen még az sem segített, hogy Horvátország ugyancsak 1868-ban autonómiát kapott, s az sem, hogy az 1870. évi negyvenkettedik törvénycikk — amint láthattuk — a különböző törvényhatóságok belső szerkezetét egységesen szabályozta. Ennek ellenére a különböző törvényhatóságok számához és területi elrendezéséhez ekkor még nem nyúltak. Ennek köszönhetően is azok egyik azonnal szembeötlő hiányossága célszerűtlen földrajzi elhelyezkedésük és sok esetben területi szétszakítottságuk volt. A Jászkunság például kilenc részre szakadt három nagyobb tömegből tevődött össze — amelynek határai között mellesleg megjegyezve három Pest és Heves vármegyéhez tartozó puszta is helyet foglalt —, a Kiskunság pedig két tömbből tevődött össze, s végezetül ide tartozott a Nagykunság is. Ugyanezt mondhatjuk el a tizenhat szepesi városról, a korona nagykikindai 25. EREKY ISTVAN: A magyar helyhatósági önkormányzat. Vármegyék és községek. I. k. A vármegyék. Bp., 1908. 96—111. 11
