Nyakas Miklós: Hajdú vármegye létrejötte / Hajdúsági Közlemények 11. (Hajdúböszörmény, 1983)
Tartalom
A helyzet tehát bonyolultabb volt, mint azt az első pillanatban gondolhatnánk. Az archaikus vonásokat mutató főkapitányi tisztség ugyanis egyszerre egyesítette magában a vármegyék főispáni és alispáni funkcióját, márpedig ismeretes, hogy a főispánt miniszteri ellenjegyzés mellett a király nevezte ki, az alispánt pedig a vármegye közönsége választotta. A Hajdúkerület főkapitányának -— ekkor Sillye Gábornak — tehát egyszerre kellett tekintettel lennie választóinak akaratára és a mindenkori kormányzat kívánalmaira is. Mindez természetesen nagyfokú politikai óvatosságot igényelt, s a korábban Habsburg-ellenes magatartásáért halálra ítélt Sillye Gábor ekkortájt adta fel köztársasági elveit, s alakított ki egyfajta középutas magatartást. Ettől függetlenül a Hajdúkerület léte körüli küzdelmekben a főkapitány politikai ingája pontosan ekkor lendült ki a negyvennyolcas párt irányába, mert teljes joggal tőlük remélt támogatást a Hajdúkerület létének megmentéséhez. Részint ezért, részint pedig a szabadságharc idején betöltött tevékenysége miatt alakult ki róla az a közvéleményben is gyökeret eresztő meggyőződés, hogy a negyvennyolcas ellenzékiség talaján áll. 1 8 A Hajdúkerület vezérkara tehát az ellenzék taktikáját választotta! így volt ez akkor is, amikor az országgyűlés előtt az első folyamodású törvényszékek ügye került terítékre. A javaslat szerint ugyanis Hajdúszoboszlót kivették volna a hajdúkerületi törvényszék fennhatósága alól, s azt a debrecenihez szándékoztak beosztani. Mindez természetesen tiltakozást váltott ki. A Hajdúkerület közönsége az 1870. július elsején tartott közgyűléséből ugyanis felírt a képviselőházhoz, amelyben kérte, hogy „az alkotmányos köztörvényhatóságok területi épsége törvénykezési tekintetben is fenntartassék". 1 9 Bár ez az álláspont teljes mértékben egyezett a közjogi ellenzék felfogásával is, a Hajdúkerület erőfeszítése mégsem járt sikerrel. Nem is járhatott, hiszen az ellentétben állott a magyar jog általános fejlődésével. Szoboszló sorsa különösen azért keltett aggódást, mert a város természetes fekvésénél fogva Debrecen vonzáskörzetébe tartozott, s az ebből levonható tanulságok megértéséhez különösebb politikai jártasság nem is kellett. így tehát az 1871. évi 31. törvénycikk Hajdúszoboszlót nem a hajdúkerületi (böszörményi) törvényszékhez osztotta be, hanem a debrecenihez, s ez „újabb aggodalomba ejtette a kerület fennmaradásáért aggódó kebleket". 2 0 Természetesen a döntés ellen tiltakozni próbáltak. A hajdúkerületi tisztikar és a kerületi közgyűlés 1871. május elsején az országgyűléshez címzett levélben kérte a törvényhozást a döntés megsemmisítésére. 2 1 Természetesen eredmény nélkül. 18. Uo. 65. 19. Hajdú megye leírása ... i. m. 101. 20. Uo. Vö. NYAKAS MIKLÓS: Hajdúkerület vagy Hajdú megye? Egy ősi szervezet haldoklása és megszűnése. (Hajdúk a magyar történelemben III.) Debrecen, 1975. 35 — 55. 21. Hajdú megye leírása ... i. m. 101 —102. 11
