Nyakas Miklós: Hajdúböszörmény sajtótörténete / Hajdúsági Közlemények 10. (Hajdúböszörmény, 1982)

Tartalom

Az ugrásszerűen megnövekedett hírlap- és folyóiratállomány mögött egy igen jellemző, s korábban csak mérsékelten jelentkező tendenciát figyelhetünk meg. Nem más ez, mint a vidéki-kisvárosi sajtó keletkezése és fokozatos térhódítása. Korábban is léteztek vidéki, kisvárosi lapok, elsősorban egy-egy tájegységre kiterjedő regionális vonzáskörrel, mégis a kiegyezést követő korszakban vált jellemzővé, hogy az ország szinte valamennyi kisvárosában vagy a nagyjából tízezer fő lélekszámot meghaladó településén, esetleg ennél kisebbekben is sorrarendre újságot alapítottak, rendszerint hetilapot, olyor egyszerre többet is. Kétségtelen, hogy ezeknek a sajtótermékeknek a színvonala részint az igényeknek, részint a rendelkezésre álló szellemi kapacitásnak megfelelően többnyire — bár nem mindig és főleg nem szükségszerűen — alacsony volt, s példányszámuk korlátozott, mégsem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy olyan társadalmi rétegekhez és csoportokhoz is eljutottak, amelyekhez az egyéb napi- és hetilapok nem értek el. A tömegkultúrára, mindenekelőtt a paraszti, parasztpolgári kultúrára való hatásuk tehát vitathatatlan. A vidéki-kisvárosi hírlapírás felvirágzása egyébként szoros összefüggésben állott a dualista kor társadalmi, gazdasági, politikai és kulturális életével. Életrehívását és megerősödését azok a társadalmi folyamatok váltották ki, amelyek a magyar társadalom szerkezetét is lényeges mértékben módosították. Igény mutatkozott olyan helyi fórumokra, ahol a közösség problémái, gondjai, igényei és elvárásai megfogalmazódhattak. A gondokat a létszámban is megnövekedett kisvárosi értelmiség meg is fogalmazta. Nem véletlen tehát, hogy a kisvárosi újságok szerkesztői, cikkírói, munkatársai mindenekelőtt a helyi értelmiség köréből kerültek ki, olyan tanárok, tanítók, jogászok, ügyvédek vagy lelkészek voltak, akik az adott település sorsáért elkötelezettséget éreztek. Egyszóval olyan emberek, akikben megvolt az érzék társadalommal való kontaktus és dialógus kialakítására, s akik egy-egy helyi problémára vagy akár a tágabb régió kérdéseire is érzékenyen reagáltak, tehát alkalmasak voltak arra, hogy a kor kérdéseit vagy legalábbis azokat, amelyek a helyi közvéleményt foglalkoztatták, a zsurnalisztika szintjén és módszereivel megfogalmazzák. A vidéki újságok technikai kivitelezését az a nyomdai hálózat tette lehetővé, amely ezekben az évtizedekben alakult és szilárdult meg országszerte. Kétségtelen tény, hogy a vidéki-kisvárosi nyomdák létrejöttét nem a vidéki újságírás igényei segítették elő és tették szükségessé, hanem az állami és társadalmi élet bürokráciájának a növekedése, a különféle űrlapok, nyomtatványok, igazolványok rendszeresítése, bizonyos társadalmi szokások terjedése, névjegykártyák, nyomtatott gyászjelentések, a legkülönfélébb meghívók iránti igény stb. Mindez azonban azt eredményezte, hogy a vidéki újságoknak olyan megjelenési fóruma teremtődött meg, amely részint gyors volt, részint pedig olcsó, mindenesetre olyan, amely az igényeket kielégítette, s amely üzleti vállalkozásnak sem volt rossz. Tagadhatatlan, hogy e nyomdák gyakran sok szedéshibával dolgoztak, a tördelés terén is voltak hiányosságok, kis teljesítményüknél fogva a papíranyag minőségének egyenletességét sem tudták mindig biztosítani, így tehát a fővárosi színvonaltól esetenként alaposan lemaradtak, de mégis ott voltak helyben, a körülményekhez rugalmasan alkalmazkodtak, s mindenekelőtt érdekeltek voltak a lap sikerében. A kisvárosi nyomdatulajdonosok rendszerint lapkiadók is voltak. A hajdúböszörményi helyi sajtó létrejötte egyébként korántsem olyan egyszerű és egyértelmű, amint azt a fentiek után gondolhatnánk. Mindenekelőtt a debreceni lapok konkurenciájára kell itt utalnunk! A debreceni sajtó kezdettől fogva feladatának tartotta, hogy a hajdúvárosok, így Hajdúböszörmény életéből is 8