Nyakas Miklós: Hajdúböszörmény sajtótörténete / Hajdúsági Közlemények 10. (Hajdúböszörmény, 1982)
Tartalom
ország nem támadhat fel". Önérzetesen tette még hozzá: ..Helyi vonatkozásban is kell említenem valamit. Azt, hogy a forradalmak idején is a szociáldemokrata párt vezetésem mellett volt az, amely megvédte e város minden rendű és rangú lakosságát." A lap hasábjairól ezután eltűntek a nyílt, brutális támadások, s a párt tevékenységével kapcsolatban csak néhány soros, tényszerű híradások jelentek meg. Kormánypárti lap lévén, természetesen fellépett más baloldali mozgalmak — mindenekelőtt a Nemzeti Radikális Párt és a Kisgazdapárt — ellen is, illetve felvette a harcot a jobboldali, fasiszta törekvésekkel. „Hallunk róla — olvashatjuk 1933-ban — hogy a horogkeresztes párt már kiküldte városunkban is" embereit, „Zsilinszky Endre a képviselőházban (pedig) arról panaszkodott, hogy az ő pártjával szemben városunkban hivatali erőszakosságok történtek". H. Fekete Péter szerint új pártok alakítása a városban megengedhetetlen, mert „szükségtelenül, sőt károsan további széthúzást eredményezne". 12 5 A kormánypárti vezetés számára kétségtelenül a legnagyobb gondot Hajdúböszörményben a Kisgazdapárt jelentette. Az események történeti részletezésével nem áll módunkban foglalkozni, s csupán jelezhetjük, hogy ez az ellenzéki erő az 1935-ös képviselő választások alkalmával komolyan veszélyeztette a kormánypárt uralmát, egyedül az ellenforradalmi rendszer egész ideje alatt. A kisgazdapárti előretörésnek sajtótörténeti vonatkozásai is vannak. Az egyre jobban megerősödő ellenzék ugyanis 1932-ben elérkezettnek látta az időt arra, hogy saját, önálló lapot indítson, amelynek első száma 1932. május nyolcadikán jelent meg Debrecenben Szabad Hajdú címmel. 12 6 A szerkesztésért és kiadásért a debreceni Erdélyi Gyula volt a felelős, Debrecenben volt a szerkesztőség, s ott nyomták a lapot is, a Tiszántúli Könyv és Lapkiadó Vállalat RT nyomdájában. Évente tízszer jelent meg. önmagát így határozta meg: Politikai szemle — a Független Kisgazdapárt közlönye. Nyíltan ellenzéki politikai lapként indult, olyan sajtótermékként, amely elsődleges feladatának tartotta a hajdúböszörményi ügyekkel való foglalkozást. Bár forma szerint nem helyi lap, azt szinte teljes egészében a város kisgazda ellenzéke uralta, s célját is abban jelölte meg, hogy a város kormánypárti újságjának befolyását ellensúlyozza. Megállapításunkat egyértelművé teszi a lap szerkesztő bizottságának szemügyre vétele, amelynek tagjai dr. Csiha Endre ügyvéd, Kálmán Ferenc kisgazda, Pálnagy Zsigmond festőművész, L. Szabó Márton és L. Szabó Imre voltak, tehát a hajdúböszörményi kisgazdapárt vezérkara. A lap elsősorban olyan hajdúböszörményi és országos jellegű politikai eseményekkel foglalkozott, amelyek alkalmasak voltak a kisgazdapárti nézetek kifejtésére. A lap jellegéből adódott, hogy volt közgazdasági rovata is. Számai magukon viselik a megjelentetés anyagi nehézségeit. Az első szám még nyolc oldal terjedelemben, rendes újságalakban jelent meg, az utolsó szám viszont csak felényi. 1933 augusztusában jelent meg utoljára. Sor került egy sajtóperre is, amelyet H. Fekete Péter, a Hajdúböszörmény felelős szerkesztője indított a Szabad Hajdú cikkírója ellen. Sérelmezte, hogy a kisgazdapárti lap gyakran intézett támadást HFP (H. Fekete írói betűjele) ellen. A megjelent cikkekért Pálnagy Zsigmond festőművész, a független kisgazdapárt titkára vállalta a felelősséget, s védekezésében kifejtette, hogy erre azért került sor, mert a Hajdúböszörmény állandóan támadta a független kisgazdapártot. 125 Uo. 1933. ápr. 8. XLIII. évf. 14. sz. 1. 126 Vö. Sajtóbibliográfia i. m. tétel. 46
