Nyakas Miklós: Hajdúböszörmény sajtótörténete / Hajdúsági Közlemények 10. (Hajdúböszörmény, 1982)

Tartalom

«eszméit és céljait van hivatva szolgálni, de szent kötelességének fogja tartani, hogy ... a különböző ellentétes osztályok között a megértést, a békesség magasz­tos eszméit istápolja." ,,Modern és öntudatos szociális társadalmat akarunk . .. nevelni, nehogy e szent és ideális elveket úgy értelmezze a még ezideig tájéko­zatlan tömeg, hogy ez az erőszakosság, a terror palástja, hogy e párt dologta­lan, henye tömeget akar nevelni. Munka! Békesség! Ez a jelszavunk!". Közvetlenül a Tanácsköztársaság kikiáltása előtt viszont a következő progra­mot fogalmazta meg: „Mi nem polgári köztársaságot akarunk, hanem szocia­lista köztársaságot... mindenki munkája után jólétben, boldogságban éljen, a dologtalan henyélők pusztuljanak el éhen". 8 1 Gyakran egyazon számon belül is jól elkülöníthetően érezzük a jobb- és bal­oldal közötti különbséget. Különösen kemény hangvételű cikkeket írt Suhogó a Jîouds-ban, s gyakran alkalmaztak egyesek ellen már-már személyeskedő táma­dásokat. A Hajdúböszörményi Népújság létrejötte fontos változásokat eredményezett a Hajdúböszörmény és Vidékénél is. A lap egyre nyíltabban vállalta a jobboldal •szócsövének a szerepét, s így a Hajdúböszörményi Népújság elleni támadások fórumává vált. A szerkesztői szemérem ezt eleinte azzal a leleménnyel igyeke­zett palástolni, hogy a támadásokat a Nyílt tér rovatban közölte, amelyért tud­valevően a szerkesztő semmiféle felelősséget nem vállal. így támadta például a sárral dobálózó elvtársak"-at Lévayné Szőke Róza polgári leányiskolái igazgató, igy támadta a Népújságot dr. Gaál Mihály orvos, s így vett elégtételt a „Láda­dynastián" Fülöp Ferenc segédlelkész. 8 2 Hamarosan tanúi lehetünk azonban an­nak, hogy a támadó hangvételű cikkek az újság egészét meghódítják! A Hajdúböszörményi Népújság sorsában 1919 februárjában fontos változás kö­vetkezett be. Értesítették az előfizetőket és az olvasókat, hogy a lap „mint a párt saját tulajdona fog megjelenni", úgy tervezték, hogy továbbra is egy héten egy­ezer (pénteken), de „ha lesz elég papír, hetente kétszer". A döntés oka az volt, hogy a lap minden egyéni érdektől mentes legyen, s az „egyedül és kizárólag a ^szocializmus szolgálatában állhasson". A programot ezúttal a következőképpen fogalmazták meg: „a szociáldemokrácia megteremtése városunkban és annak korszerű átvitele a társadalom minden rétegébe". 8 3 A szociáldemokrata párt ekkor újszerű kezdeményezésre határozta el magát, nevezetesen arra, hogy egyéni adakozásokból sajtóalapot létesít. A lap árát „pro­letár munkásérdekből" nem emelték, de egyben kérték „a tehetősebb elvtársa­kat, hogy a mai nappal megindított sajtóalapra adakozzanak". Az alap élt a Tanácsköztársaság idején is, a Népújság ugyanis nyugtázta az adakozók ne­veit. 8'* Minden bizonnyal a lap párttulajdonba vételével állhat összefüggésben, hogy •a Hajdúböszörményi Népújságot a debreceni Rosenfeld és Társa nyomda készí­tette (1919. II. 21.). A Tanácsköztársaság kikiáltása — amelyet mellesleg a Hajdúböszörményi Nép­"újság rendkívüli kiadásban tett hírré — a városi sajtóban is fontos változtatáso­kat eredményezett. 81 Uo. 1918. márcr21. II. év£. 12. A Tanácsköztársaság kikiáltásáról ekkor még nem tudtak. 82 Hajdúböszörmény és Vidéke. 1919. febr. 26. és márc. 5. 83 Hajdúböszörményi Népújság. 1919. lebr. 9. 3. old. és 14. 3. old. 84 Uo. Ugyanezzel a módszerrel élt később az ellenforradalom első hónapjaiban a Hajdúböször­mény és Vidéke is. 33

Next

/
Thumbnails
Contents