Nyakas Miklós: Hajdúböszörmény sajtótörténete / Hajdúsági Közlemények 10. (Hajdúböszörmény, 1982)
Tartalom
A FORRADALMAK SAJTÓJA A hírlapírás természetéből következik, hogy a helyi újságok szerkesztése, híranyaga, vitatkozási és érvelési rendszere 1918-ban és 1919-ben a legszorosabb összefüggésben állott a város általános politikai helyzetével. Éppen ezért nem lehet célunk a helyi újságok hasábjain megjelenteknek még csak vázlatos ismertetése sem, hiszen ennek bemutatása önmagában egyfajta várostörténetet adna. Sokkal inkább feladatunknak érezzük azt, hogy rátapintsunk azokra a sajátos kapcsolódási pontokra, amelyekkel a hajdúböszörményi hírlapírás akarvaakaratlan kifejezője lett a forradalmi folyamatban végbemenő társadalmi polarizációnak, illetve azokra a mozzanatokra, amelyekkel a helyi hírlapírás az események alakulásából kivette a részét. A Hajdúböszörmény és Vidéke 1918 őszén olyan jellegzetes kisvárosi, konzervatív szemléletű újság volt, amely egyrészt komolyan vette ,politikamentes" jellegét, másrészt pedig azt, hogy elsődlegesen és döntően városi ügyekkel foglalkozzék. Egyszóval azokat a szerkesztési elveket, amelyeket a különböző szerkesztők 1891 óta, tehát immár huszonhét esztendeje hol több, hol kevesebb következetességgel követtek. Nem változott a szerkesztő személye sem, továbbra is az a Bakóczi Endre állott a Hajdúböszörmény és Vidéke élén, aki még 1917 januárjában vette át a lap irányítását. Sem a szerkesztő, sem a munkatársi gárda nem volt felkészülve a forradalmi eseményekre, sőt az 1918. őszi fejlemények oly annyira váratlanul érték őket, hogy a változó körülményekkel szemben tanácstalanul állottak. Nem közöltek tudósítást az október végi nagy eseményekről, a háború végéről, a nemzeti tanács megalakulásáról, Tisza István meggyilkolásáról, s miután november elején végre reagáltak a történtekre, azután is jobbára csak az események után kullogtak. Az újság alaphangját a bizonytalanságtól, az újtól való félelem határozta meg: ,,a szél megindult, nem tudjuk honnan jön és hova megyen, de érezzük gyengébb majd erősebb fuvallatát s szinte rettegünk, hogy orkánná erősödik . . ,". 7 8 Annak ellenére, hogy az újság programadásra, vezérszerepre nem vállalkozott, a társadalmi átalakulás viharos gyorsaságát valamiképpen követnie kellett. Egyetlen jellemző példa! A Hajdúböszörmény és Vidéke 1918. okt. 23-án Porcsalmy Gyula tollából közölt tudósítást IV. Károly nagy vihart kavart debreceni látogatásáról, s a következő summázathoz jutott: „Éljen a független, szabad Magyarország! Éljen a király!". Helyesli tehát az Ausztriához fűződő viszony felbontását, de ugyanakkor kiáll a király személye és a királyság intézménye mellett. Ugyanez a Porcsalmy viszont már november 16-án a következőképpen vélekedett: „Az országok sorsát nem a győztes hatalmak, hanem a világszocializ78 Uo. 1918. nov. 2. 31