Nyakas Miklós: Hajdúböszörmény sajtótörténete / Hajdúsági Közlemények 10. (Hajdúböszörmény, 1982)

Tartalom

fontos szerepet töltött be a hajdúböszörményi szervezet életében is. Meghitt barátja volt dr. Benedek János függetlenségi képviselő. Dr. Molnár István (1875—1943) gimnáziumi tanár, nyelvtudós, műfordító, újságíró-szerkesztő, a legsajátosabb karakter századunk első felének Hajdúböszörményében.

3

1 Természettudományokból és filozófiából doktorált, de igazán az irodalom és nyelvtudományok érdekelték. Kivételes intelligenciával és műveltséggel rendelkezett, s eszmevilága leginkább a polgári radikálisokéval rokonítható. 1901-ben kezdett publikálni a H.-Böszörmény és Vidékében. Fordításai, tárcái jelentek meg, sőt 1903-ban riportja is. Ez év március 14-én Porcsalmy Gyula felelős szerkesztő mellett Szolnoky Gerzson és Szy Zsigmond társaságában a lap harmadik főmunkatársa. 1907. április 6-án már a H.-Böszörmény és Vidéke főszerkesztője, főmunkatársa pedig Almásy Kálmán református tanító. 1910 februárjáig egyedül látta el feladatát, ekkor kerül mellé Rábold Gusztáv. 1910 májusában megvált a szerkesztéstől, minden bizonnyal azért, mert a Hajdúböszörmény és Vidéke nyíltan a Munkapárt oldalára állt. Molnár 1911 legvégén tért csak vissza a laphoz, az utolsó két számot már ő szerkesztette, akárcsak az egész 1912-es évfolyamot. 1913-ban csak november 14-től szerkeszti ismét 1914 derekáig. A nagy szerkesztői egyéniségeken kívül gyakran kapcsolódtak a helyi újságokhoz — rendszerint szerkesztői válságok idején — olyan helybeli értelmiségiek, akik egyébként az írói gárdához tartoztak. Ilyen volt például U. Szabó Lajos, Rábold Gusztáv gimnáziumi tanár, Bokor József, Fenyvesi Sándor banktisztviselő, Bakóczi Endre református lelkész, Harsányi Ferenc gimnáziumi tanár a H.-Böszörmény és Vidékénél, továbbá Schmidt Frigyes a H-Böszörményi Hírlapnál.'

2 Az esetenként felbukkanó főmunkatársak, főszerkesztők (a felelős szerkesztő mellett), akik tulajdonképpen a mai fogalmaink szerint rovatszerkesztők voltak, szintén a a lapok írói gárdájából toborzódtak. Megemlíthetjük azt a gyakorlatot, hogy szerkesztőváltásnál a kiadótulajdonos gyakran a maga nevét tüntette fel szerkesztő gyanánt, amint azt például Szabó Ferenc is nem egyszer tette.

3

3 Szólanunk kell még a városon kívül élő szerkesztőkről is, akik ha döntően nem is tudták meghatározni a helyi újságok karakterét, gyakorlatuknál, tapasztalataiknál és összekötöttetéseiknél fogva mégis pezsdítően hatottak a helyi sajtó életére. Tulajdonképpen Hajdúböszörményben élt a Jászberényből ide költözött Czaich T. Gyula, a rövid életű Hajdúböszörmény (1890—1891) szerkesztője, aki e próbálkozás után nem játszott többé szerepet a város sajtóéletében.

3'

1 Leginkább a debreceni szerkesztők játszottak szerepet a böszörményi sajtó berkeiben, mint például Kovács Endre, a H.-Böszörményi Hírlap (1883—1884) szerkesztője, Tímár Imre (Hajdúvidék), dr. Erdély Lajos és dr. Benedek János. Budapesti volt Seitz Tivadar, a Hajdúság egyetlen számának szerkesztője.

3' A debreceniek közül főmunkatársak is kerültek ki, ilyen volt dr. Király Péter ügyvéd, aki magvas elméleti cikkeket írt a Hajdúböszörmény és Vidékébe. 31 Bencsik János—Nyakas Miklós: A művelődés története 1876-tól napjainkig. Hajdúböszörmény története i. m. 547—585. és dr. Kövér Sándor: Emlékezés dr. Molnár Istvánra. A hajdúböszörményi Bocskai István Gimnázium jubileumi emlékkönyve. 1621—1971. Debrecen—Hajdúböszörmény. 1973. 64—68. 32 Dr. U. Szabó 1900-ban, Rábold—Bokor 1910-ben, Schmidt 1911-ben, Bakóczy pedig 1917-től szerkesztette. 33 Szabó Ferenc nyomdatulajdonos, mint szerkesztő: 1900 augusztus, 1910 június—július, 1916. nov. 20.—1917. jan. 17. 34 H. Fekete P. i. m. 35 Seitz személyéről közelebbit nem tudunk, de a szerkesztőség Budapesten volt. 17