Nyakas Miklós: Hajdúböszörmény sajtótörténete / Hajdúsági Közlemények 10. (Hajdúböszörmény, 1982)
Tartalom
politikával nem áll szándékukban foglalkozni. Az 1883-ban indult H.-Böszörményi Hírlap saját állítása szerint kerüli a politikát, személyi ügyekbe nem hajlandó bonyolódni, hanem a „mérséklet útján" haladva „társadalmi érdekeket képviselő lap lesz". 1 7 A Hajdúvidék (1889) szerint „természetes, hogy lapunk minden politikai színezetet kizár". „Társadalmi úton akarjuk szolgálni a közönséget, társadalmi kérdésekkel foglalkozunk", itt fogunk mindent elmondani, „mit jónak látunk". S ha egy lap nem is mindig emelte ki politikamentességét, azt sohasem tette meg, hogy egy politikai párt közlönyének nevezze magát. Egyetlen esetben és egészen rövid ideig találhattuk a Ii-Böszörmény és Vidéke fejlécén — 1910-ben a választások idején — a politikai napilap alcímet. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül természetesen, hogy a politikamentesség hangoztatása a mindenkori szerkesztők jól felfogott érdeke volt. Az érvényben levő sajtótörvény szerint ugyanis politikai lap esetében kauciót kellett letenni, egyébként ettől eltekintettek. Ettől függetlenül a politikamentességet egyetlen esetben sem értelmezhejük a mai fogalmaink szerint. Hiszen valamennyi lap bevallott célja volt foglalkozni társadalmi kérdésekkel, ez pedig már önmagában is óhatatlanul politikai kérdés volt. Azzal, hogy a politikai kérdésektől elzárkóztak, nyilvánvalóan azt akarták kifejezésre juttatni, hogy a 48-as párt és a Szabadelvű Párt, később a Magyar Nemzeti Munkapárt küzdelmeiben nem óhajtottak részt venni. A valóságtól azonban még ez is messze áll, s csupán azt jelentette, hogy a szerkesztők nem zárkóztak el az ellentábor véleményének közlésétől. A szerkesztők maguk is nyíltan egy-egy politikai párthoz tartoztak, így például dr. Gacsó Kálmán szabadelvű volt, de Porcsalmy Gyula, Dobó Sándor és Benedek János — hogy csak a legjelentősebbeket említsem — negyvennyolcasok. Dr. Molnár István ellenben a polgári radikálisokhoz húzott! Nyilvánvaló, hogy a szerkesztő pártállása eleve befolyásolta az általa szerkesztett újság alaphangját, még akkor is, ha tudatosan törekedtek ennek leplezésére, hiszen nekik, mint szerkesztőknek valóban ki kellett elégíteni pártállásra való tekintet nélkül olyan városi igényeket, amelyektől az előfizetők jóindulata, egyszóval az újság anyagi biztonsága függött. Hajdúböszörményben ez különösen kényes kérdés volt, mert a függetlenségi és negyvennyolcas párt közismerten erős volt ugyan, de egy sor vezető helyen kormánypárti emberek ültek, akiknek véleményét ajánlatos volt figyelembe venni. A politikai polarizáció lehetősége akkor állott fenn, amikor a városban egyszerre több újság is létezett, s amikor a fenti szempontok vesztettek jelentőségükből. Ilyen helyzet alakult ki 1908 és 1916 között, amikor egyszerre jelent meg a H.-Böszörmény és Vidéke, illetve a H-Böszörményi Hírlap, sőt 1911-ben indult egy harmadik újság is Hajdúböszörmény címmel. Bár tiszta képlet ekkor is csak egészen rövid ideig állott fenn, nagyjából mégis úgy tűnik, hogy a H.-Böszörmény és Vidéke inkább a kormány, a H-Böszörményi Hírlap pedig inkább a negyvennyolcasok érdekeit képviselte. A polarizáció igazi időszaka az 1910-es parlamenti választások időszakára esett. A H.-Böszörmény és Vidéke fejlécén 1910 elején dr. Molnár István mellett felelős szerkesztőként Rábold Gusztáv neve tűnt fel, 1910 májusában pedig a főszerkesztő már Rábold Gusztáv lett, felelős szerkesztő pedig Bokor József. Ekkor vette fel az újság a „politikai" jelzőt, s alakult át ideiglenesen napilappá. Egyébként a Munkapárt programját vallotta, s már ebben a számban támadást intézett Justh Gyula ellen, s elindídotta a Munkapárt propagandahadjáratát. 17 Hajdú-Böszörményi Hírlap, 1883. júl. 8. I. évf. 1. sz. 12
