Bencsik János – Módy György – Szalay Emőke: Tanulmányok Egyek múltjából / Hajdúsági Közlemények 9. (Hajdúböszörmény, 1981)

Bencsik János: Egyek község, az egri káptalan birtoka antifeudális és antiklerikális harca a XVIII. században

A kiutasítottak közül időközben egy gazda meghalt, öten pedig „megalázták magukat", s földesúri engedéllyel megmaradhattak a faluban: Kalóz András, Bokor Mihály (Jánosnak a fia), Tarjáni Balogh János, Veress Mihály, Nagy And­rás. Ha a névsort áttekintjük, akkor láthatjuk, hogy az armalista nemesek benne szerepelnek. A családok vagyoni állapota is figyelmet érdemlő. Adatsorunkból majd bizonyítottan látható a paraszti közösség súlyos megcsonkítása. A faluban maradottak jobbágyi állapota stb. Összesen: 94 család, a lakosság 60,7%. Féltelkes 8 személy, negyed telkes 35 személy, zsellér 40, házatlan zsellér 11 személy. Birtokukban maradt 12,75 job­bágytelek! A kiűzöttek ügyében már 1769. április 29-én vizsgálatot folytattak le a ha­tóságok. Az ekkor tett tanúvallomásokból egyértelműen kitűnik, hogy a kápta­lan ezzel az akcióval szétzúzta a faluközösséget. Megindult a kitelepedés. Nagy Ferenc is így fogalmazott: „ ... maga is keresett magának lakóhelyet, látván azt, hogy el pusztul a Helység, ha ezek, a kiket a Földes Uraság elküldött, el men­nek, mivel a Tehernek elviselésére elégtelenségeket által látták." Más tanú is így látta: „Az egész Helység is, következésképpen amazoknak kihajtásokkal ál­tal látván meggyengülésüket, a meg maradottak köz megegyezésből folyamod­tak a vármegyéhez, mivel meg ijedtek azon, hogy az Ö Felsége quantuma, a Föl­des Űr robotája rajtok el viselhetetlenné válik." „ ... a meghagyottak is elszél­lednek, mint is már keresik imitt-amott jövendő lakhelyiket." így költözött Fene János Debrecenbe, Széles János Tiszacsegére, Szilágyi Gergely kiköltözött „quar­télyos házából, .. . Csenda István, Karcag-Űj szállásra, Nagy Pál Tiszaszőllősre kezdte szállítgatni javacskáit. Ondi György és Kun Mihály is már menőfélben vágynák . .." A vizsgálat során meghallgatott egyeki parasztok sorra megcáfolták a föl­desúr által hangoztatott vádpontokat : „Igaz hogy néhányszor az Egyeki Lakosok közül egy-két ember máshuvá vette lakását.. . Helyükbe (azonban) Gazda Em­berek fiai, rész szerint olyanok, akik magukat a szolgálatból letették, mentek mindjárt." Itt is elmondották, hogy az egyeki határ elégtelen, szűk a jobbágyság számára, és ha a hagyományos módon gazdálkodnak, akkor kevés a szántóföld részükre. A zenebonáskodó hét személy 1765-ben elvette méltó büntetését, tehát nincs jogi alapja az ügy felemlegetésének. Az 1768-as gyújtogatás vádját sem tudták a most kiűzöttekre rábizonyítani. A kiűzöttek egyébként is jó adófizető, tehetős gazdaemberek voltak. De akadt közöttük kiváló szolgáló is. A földesúri akció a továbbiakban arra irányult, hogy a megmaradt kálvi­nista falurész lakóit minden eszközzel elvadítsa a településről. Érthetően a kál­vinisták újabb panaszaiban már az „új lakosok", a római katolikusok szerepe is jelentős, illetve újra és újra megfogalmazódik ellentmondást szülő helyzetük, amelyet beköltöztetésükkel a káptalan előidézett. Kézenfekvő volt — mint írtam is — az a panaszuk, hogy a telepesek nem viselik a közterheket. Emiatt kifogá­solták, azt is, hogy a telepesek közül nem mindenki „tehetős facultású gazda", noha hamisul azt állítják magukról. Felsorolták panaszos levelükben, hogy egy „Faragó nevű lakos a conscriptiokor többet adott fel, mint amennyi facultása volt", „Urcsa Gergely a vármegye conscriptorainak 6 ökröt, 4 lovat adott fel, holott csak 3 lova volt". A kiűzött lakosok nem egyszerre települtek ki a helységből. „A kiparancsolt lakosok nem hajtattak ki mindjárt Tavasszal, hogy az Uraság parancsolattya el érkezett, hanem némelyeknek közülük kaszállás után, némelyeknek ősszel, né­melyeknek télben is kellett ki menni." Ahogyan az új lakosok érkeztek, úgy „tol­ták ki" őket. Házaikat az urasági ispán, a nagyiváni bíró és a helybéli elöljáró­ság képviselői becsülték meg. Igen gyakran oly panasszal, hogy kevesebbet adtak érte, mint amennyit ért volna. De az is előfordult, hogy még ezt az alacsony becs­értéket sem adta meg a beköltözött. Olykor az ispán fizette ki a vételárat, hogy 47

Next

/
Thumbnails
Contents