Bencsik János – Módy György – Szalay Emőke: Tanulmányok Egyek múltjából / Hajdúsági Közlemények 9. (Hajdúböszörmény, 1981)
Bencsik János: Egyek község, az egri káptalan birtoka antifeudális és antiklerikális harca a XVIII. században
elején kedvező feltételeket biztosított a földesúri contractus. A pénzbeli census és a dézsma ebben a korszakban már nem volt általános és egyedüli szolgáltatás. 1 2 Feltűnő, hogy csaknem teljesen hiányzanak a természetbeni szolgáltatások (culinaria) és az úr dolga (robot) ebből a földesúri levélből. A halászat körüli teendők pedig nem lehettek annyira terhesek, hogy próbára tették volna a közösséget. Sőt, az 1701-es módosítás csak kedvezett a jobbágyoknak. Ha összehasonlítjuk a szomszédos Polgár új lakóival kötött káptalani conventio-val, azt mondhatjuk, hogy 1728-ban a káptalan lényegesen súlyosabb feltételekkel bocsájtotta ugyancsak Tisza melléki birtokára az újonnan betelepülőket. 1 3 A földesúri teher a káptalan birtokain is növekedett ebben a korszakban, melynek alapvető oka itt is a majorsági gazdálkodás térhódítása volt. Egyek jobbágyai e törekvésnek az országosan is jellemző időpontban, a század közepén estek áldozatul. 1 4 A földesuraság elállott a korábbi donatio-tói, s 1752 tájától az új urbárium szerint követelte egyeki jobbágyaitól a szolgáltatásokat stb. így vallanak erről később maguk az egyekiek: „ ... a. Margitai pusztán a lakosok 50 köbölnyi földet szoktak tavaszi vetés alá szántani, vetni, behordani. Minden ember 3 napig kaszál, azt fel is takarja, be hordja. Kész pénzt egész házhelyes gazda 3 Rft-ot, fél házhelyes másfél, negyed rész telkes egy Rft-ot, gyalog ház helyes 51 grajczárt ad. A hegyaljai szüretre két szekeret 6—6 ökörrel és 30— 40 szedőket küldenek. Emellett, amikor nád vágást, szekerezést parancsol az uraság, azt is megteszik. Adnak kilencedet mindenbül, báránybul is. Szoktak még egy pár sertést, két hordó halat, két akó vajat, egyéb konyhára való apró marhát. Gazdák fejős juhtól egy-egy krajczárt." A paraszti terhek növekedésével az egri káptalan más birtokán is szemben találjuk magunkat. Egyek esetében azonban a nagy távolság miatt különösen súlyos volt a szentmargitai majorság kiépítésével együtt járó robotolás terhe. De a tényleges szántóföldi munkákon túl útjavító, hídépítő, legelőt gondozó kötelezettség is terhelte az egyeki jobbágyokat. Terhes számukra a miskolci fuvarozás, a munkácsi katonai vectúrázás, a margitai major és a folyási bacsóház körüli kötelezettségek. Ennek nyomán annak lehetünk tanúi, hogy a paraszti közösség minden alkalmat megragadott annak érdekében, hogy tiltakozzék az állami és földesúri terhek ellen. Tiltakozásuk első ismert állomása 1758. A közrségi bíró nem engedelmeskedett a tiszttartó parancsának. Nem állított katonát, pedig a káptalan Egyekre 10 katonát vetett ki. 1 5 A főbíró (Szép Mihály) a községgel tartott, ezért „nem talált" a helységben „olyatén részeges, dologtalan és rossz életű emberek"-et, akiket összefogdoshattak volna katonának. A tiszttartó a bírót harmadmagával „halálra kötöztette oly keményen, hogy a karjaikat, hacsak ki nem törte volna, jobban hátra nem köthette volna. Melly kötözés miatt a karjaik öszve dagadoztak." „Míg nem lesz katona, addig nem bocsájtja el!" —• mondotta. A „választott emberek" többen felmentek a tiszttartóhoz. Követelésükre, hogy engedje szabadon a bírót társaival egyetemben, „a káptalan katonája kardot rántott, az emberekhez vagdalt, és kinek süvegét, kinek bundáját, kinek szűrit meg is vágta." Amikor Geder István paraszt legény „a királyi parancsolatot kérdette... a Tiszttartó a nyakravalóját kiszakasztotta ... s a káptalan katonája (kardját) elvette és az ott levő embereket verte-ütötte (vele)". Sőt a katona a puskájába „golóbist is eresztett". Más tanú szerint így történt a dolog: „Lénárt István (polgári tiszttartó!) egy bizonyos napnak éjszakáján mintegy éjfél tájban ide érkezvén Egyekre, hívatta magához az akkori bírót, Szép Mihályt harmadmagával, kiktül is a Nemes Káptalan részére az akkori Prussius Háborúra állítandó katonák eránt tudakozott és ki nem állításának okát is kérdezte tőlük, melyre a Bíró a lehetetlenséggel mentvén magát, azonnal a Tiszttartó a Bírót harmad magával keményen öszve kötöztette, melyet midőn a lakosok meg tudták, azonnal mindnyájan a kik közülük érkezhettek és nem csak a parancsolt lakosok egyező akarattal szabadítására mentek . .. El is szabadították ..." Valaki közülük még a harangot is félreverte. Az esettel kapcsolatban Szunyoghy főszolgabíróhoz panaszt tettek az egyekiek. 41
