Bencsik János – Módy György – Szalay Emőke: Tanulmányok Egyek múltjából / Hajdúsági Közlemények 9. (Hajdúböszörmény, 1981)
Bencsik János-P. Szalay Emőke: Egyek protestáns múltjának történeti emlékeiből
6. kép. Önkanna, 1749 juk. Fedelének orra erősen felhajlik, füle valamivel a test közepe felett kapcsolódik. Egész megjelenésében nagyfokú hasonlóságot mutat a hajdúnánási egyház korban is közeli 1764-es évszámú kannájával. 5 4 A keresztelő kancsó sérült darab, hiányzik a fedele, de egykori meglétét a fül felső részén kidomborodás bizonyítja. Kis mérete ellenére megtaláljuk testén a hármas osztást, de nem domború bordák tagolják, hanem vésett vonalak. Füle szabályosan, finom haj lássál kapcsolódik testéhez. Bár díszítést nem találunk rajta, ennek ellenére szerénységében is szépen formált darab. Felirata szerint 1755ben már az egyeki egyház tulajdonában volt, ezt vehetjük esetleg készítésének idejéül is. Bár elképzelhető, hogy korábban készült és ekkor került az eklézsiához. Az utolsó darab egy óntál, amely felirata szerint 1726-ban vásárlás útján került az egyház tulajdonába. A sima tányér díszítését csupán a peremét az öblétől elválasztó hangsúlyos vonal és a középen levő kör adja, amelyben a két beütött mesterjegy jelenti a további díszítést. A tányér mélyén a félkör alakban elhelyezett feliratban szintén a díszítő szándék nyilvánul meg. Figyelemre méltó, hogy ugyancsak 1726-ban vásárolták a legdíszesebb ónkannát, amely jegy nélküli ugyan, de valószínűleg debreceni munka, míg a tányér (tál) jegyét magyarországi ónjegyek között nem találtuk. 5 0 Miután végig tekintettük az ónedényeket, a jellegzetes darabok készítési helyét illetően a következőket állapíthatjuk meg. Feltételezésünkben elfogadjuk Bobrovszky Idának a XVII. századi ötvöstárgyakkal kapcsolatos feltevését, miszerint debreceninek tartja azokat a jelzetlen darabokat, amelyek a város hivatalos testületei vagy céhei számára készültek. 5 6 Valószínűleg ugyanezt mondhatjuk el az egyeki eklézsia ónkannáival kapcsolatban általában is. Mint láttuk, négy ónkanna esetében olyan nagyfokú hasonlóságot találtunk a debreceni céhek ónkannáival, hogy feltételezhettük, ezek is debreceni készítésűek. Ugyanakkor a kassai sajátosságokat mutató kanna további megerősítése Weiner Mihályné meg32
