Bencsik János – Módy György – Szalay Emőke: Tanulmányok Egyek múltjából / Hajdúsági Közlemények 9. (Hajdúböszörmény, 1981)

Bencsik János-P. Szalay Emőke: Egyek protestáns múltjának történeti emlékeiből

9. Tányér: anyaga ón, súlya 250 gramm, átmérője 22 cm. Az alján levő felirat: Egyeki ECCLESIAHOZ VALÓ MELYET MOSTANI LAKOSOK VETTEK 1726. Aljának közepén címer jellegű mesterjegy (?): Kerek mezőben két egymás mellett ovális címer. Szélük elmosódott. Jobb oldali címerben két egymással szembenálló madár, felettük virág, mellette jobbról kivehető R-betű. Bal oldali címerben két egymással szembenálló oroszlán egy keresztet tart. Az úrasztali (fent felsorolt) felszerelésen, mint igen fontos, és jelentős tárgyi emlékanyagon kívül feltétlenül meg kell említenünk az Egyekről elhozott anyakönyveket is. Két anyakönyvről tudunk. Az egyik 1751—1765 közötti évek születési, esketési és halálozási adatait tartalmazta 64 oldalon. A másik ugyanezen adatok bejegyzésére szolgált 1765 és 1821 közötti (viszontagságos évtizedek) korszakban. Ebben az anyakönyvben áll a következő feljegyzés: „Post Ecclesiae ex Egyek ejectionem et totalem expulsionem 1774 május 12." Az egyeki református egyház tehát nem szűnt meg, tovább él megváltozott körülményekhez alkalmazkodván. A közösség tudatában sokáig együtt élt a régi és az új település, s így beszéltek falujukról, hogy „Az Egyekből lett Kispereg". Ma sem elszórt jelenség ezt hallani egy kisperegi felnőtt ajkáról. III. Levéltári forrásainkból a XVII. század elején a református templomok szegénységének képe tárul elénk.

4

0 Sok esetben a legszükségesebb felszerelések is hiányoztak. A század folyamán fokozatosan megváltozott a helyzet. A feljegyzésekből kitűnik, hogy a hívek edényeket, kannákat, poharakat, tálakat ajándékoztak egyházuknak. Az effajta adományozások a század végén a töröktől való felszabadító háborúk után a XVIII. század közepéig tartó időszakban még inkább elszaporodtak. Az országos folyamatnak megfelelően az egyeki egyház úrasztali edény együttesének vizsgálata is ugyanezeket a sajátosságokat mutatja. A tárgyak számát tekintve — 2 ezüst pohár, 5 ónkanna, 1 keresztelő kancsó, 1 óntál — az egyeki egy közepesen felszerelt eklézsiának tűnik szemünkben.

4

1 Az edények közül a legkorábbi az 1694-ben készült ezüst pohár. Alakja az augsburgi harangvirág poharakból eredeztethető, de már teljesen átalakult formában. Talprésze tagozott orsó formájú. Peremrészén körbefutó reneszánsz motívum M István 1657-ben készült téglási poharának díszítésére emlékeztet.

42 Szára a Vígkedvű Pál által a debreceni nagytemplomnak 1676-ban adományozott augsburgi pohár szárát követi.

4

3 Kupája már erősen eltávolodott a harangvirág kelyhekétől, azoknál zömökebb. Oldalán pedig nem találjuk a jellegzetes hólyagos díszítményt, helyette kerekded mezőket látunk, amelyek pontozott alapjából hangsúlyosan emelkednek ki a függőleges száron szimmetrikusan elhelyezett inkább gyöngyvirág, mint tulipán formájú virágok. A pohár egészében emlékeztet a tiszadobi egyház poharára, amely 1705-ben készült, és mesterjegye alapján Pesti András debreceni ötvös munkája — aki a XVII—XVIII. század fordulójának legkiválóbb ötvöse volt —j

4

4 de annál mind felépítésében, mind megmunkálásában jóval szerényebb munka. Ha az említett sajátosságok debreceni mesterre utalnak, akkor a talpperemébe vésett KKI mesterjegy alapján e munkát esetleg Kiskomáromi Ötvös Jánosnak tulajdoníthatjuk, mivel ebben az időszakban egyedül az ő nevének kezdőbetűivel egyezik meg a mesterjegyünk. Ezt látszik alátámasztani a betűk megformálásának hasonlósága is, amelyek közül különösen az erősen előrebukó S-betűk jellegzetesek.

4

5 A másik pohár 1728-ban készült. Az előző tárgyhoz hasonlóan a harangvirág kelyhek leegyszerűsödött csoportjába sorolható, azokhoz, amelyek átmenetet képeznek a katolikus kelyhek és a református harangvirág poharak között.

4

6 Az ismert munkák közül a kunmadarasi egyház 1733-as poharával rokonítható, amelylyel szembetűnő egyezéseket mutat. Azonos a talpkiképzésük, a rajtuk levő vé26