Bencsik János – Módy György – Szalay Emőke: Tanulmányok Egyek múltjából / Hajdúsági Közlemények 9. (Hajdúböszörmény, 1981)
Módy György: Egyek a török hódoltság koráig
csi-ek 1335. november 8-án a váradi káptalan előtt birtokaik egyes részeinek cseréjében megegyeztek, a már elhalt Mike mester három fia nemcsak Mártonfia Miklóst és Egyek-i Ornoldust nevezik unokatestvéreiknek (consobrinis), hanem Ireneus (ez az Egyek-i családtag 1300-ban Erney néven szerepel!) két fiát: Kunchot és Miklóst, valamint Egyek-i Mihály és Egyek-i Erney meg nem nevezett leánytestvérének vagy sógornőjének (ez az oklevél fogalmazásából nem derül ki) a fiát is: Éliásfia Chepanust. Az oklevélből viszont kitűnik, hogy ezeknek az Egyek-i családtagoknak Mike még életében kiadta a leánynegyedet Pércsen is. 1 6 Alig telik egy esztendő, amikor 1336. november 18—19-én az egri káptalan Károly Róbert parancsára bejáratja Ohat falu régi határait (Árkusd és Sziles ekkor már nem néptartó hely, beolvadtak Ohatba) és beiktatja Mártonfia Miklós comest, akit itt már szintén Ohat-inak neveznek és Egyek-i Mihályfia Ornoldust — aki mint láttuk, 1324 után már ténylegesen részbirtokos Ohaton. 1 7 A fentiekből kétségtelenül kitűnik, hogy a közös származású XIV. századi Pércsi-ek, Ohati-ak és Egyeki-ek az ősi Ohat-i család XII. századi birtokait: Hortot, Kötelest és Pércset 1270-től — Ohatot 1318-tól — 1335-ig közösen birtokolták. Egyek-i Jánosnak Ohaton is lehetett része, de amikor a monostort és tartozékait a Rátót nembeliek megszerezték, a család nyilván az eredeti egyeki birtokon élt. János két fia, Mihály és Erney ezért szerepelnek mint csak Egyeken birtokosok. Majd csak János unokája, Ornoldus az, aki 1318-ban visszakapta az ohati részeket s így egyik nagybátyja, Márton leszármazottai mellett az 1335-től már ugyancsak Ohat-inak nevezett családot megalapítja. így beszélhetünk a XIV. század második felében két Ohat-i családról: az egyik az eredetileg Pércsi-nek mondott Miklós comes, illetve leánytestvérének az utódai, a másik az eredetileg Egyek-i családból származó Mihályfia Ornoldus utódai. Azt kell még indokolnom, hogy miért tartom Egyeket Ohat nemzetsége késői szerzeményének. Az Anonymus korában nyilván nagyon fontos Egyek—Dorogmai tiszai átkelőhely nemcsak a fejedelemség, hanem első Árpádházi királyaink korában is katonailag védett hely kellett legyen. A révnél és a biztosítására telepített faluban törzsi, majd a királyi várszerkezethez tartozó katonák, várjobbágyok éltek. Ahogyan királyi birtok volt az északabbra eső Csege és 1388-ig a délre eső Kócs is. Az ohati, a Boldogságos Szűz tiszteletére szentelt nemzetségi monostor apátját viszont már 1220-ban említik. Zoltai először a monostort XIII. századi építésűnek írta, később maga is a XII. század utolsó harmadára helyezte alapítását. Az általa folytatott ásatás alaprajzából következtetve ma úgy látjuk, hogy az egyhajós, félköríves záródású szentélyű templom a XII. század derekán már állott. Ebben az időben pedig nem valószínű, hogy az átkelőhely védelmét ellátó Egyek magánbirtokos kezében volt. Amikor 1299-ben Ohat monostora tartozékait megismerjük, Egyek nincs is közöttük. Ohat nemzetségének voltak más, sőt távolabbi birtokai is már a XII. század végén, melyek nem a monostor tartozékai. Nem zárhatjuk ki teljesen azt a feltevést, hogy az 1220-as évek után, de előbb mint 1270 — amikor Ohat nemzetségének utolsó tagja a Pércs-inek mondott Whud fia János fiúutód nélkül meghalt —, ő maga vagy apja Whud nem szerezte-e meg a szomszédos Egyeket. Whud fia János pércsi, horti és kötelesi birtokrészeit az 1317-től szereplő Mike mester apja — aki Egyek-i Ornoldus nagyapja! — Pércs-i Szemere fia Chepanus 1270ben már megkapta s birtokában 1282-ben megerősítette a király. Lehetséges, hogy Chepanus ohati részeket és a monostor tartozékait is elnyerte, de éppen azért nem tudta ténylegesen birtokába venni, mert azokat a Rátót nembeli Domokos, az utolsó ősi Ohat-i, Whud fia János halála után nyomban, 1270-ben erőszakkal megszerezte. Itt kell megemlítenem, hogy nem minden alap nélküli az a feltevés sem, hogy az Egyek-iekhez hasonlóan a Pércs-i Szemere fia Chepanus ősét is vagy felemelkedő várjobbágyi család tagjának kell tartani, vagy az ősi Ohat nemzetsége már a XIII. század első felében elszegényedett — így a távoli birtokon, 7
