Nyakas Miklós: Sillye Gábor 1817-1894 / Hajdúsági Közlemények 7. (Hajdúböszörmény, 1980)

Tartalom

gère, annál is inkább, mert az 1881-ben a Mérsékelt Ellenzék nevet felvevő „habarékpárt" fokozatosan visszaszorult, jelentéktelenségbe süllyedt.

10

2 Élete hátralevő időszakában a magánéletben és a hajdúk történetének kutatásában keresett vigasztalást. Ideje és anyagi helyzete egyaránt lehetővé tette, hogy újfent nagyobb tért engedjen az ifjú korában is tapasztalt vendégeskedést, társasági életet kedvelő természetének. Mindez sok pénzbe került! Bár a kormánytól nem megvetendő összeget, ezer forint nyugdíjat kapott, a kortársak szerint a 130 holdas szép tanyásbirtoka a „kéményen ment ki".

m Hajdú vármegye — már csak tiszteletből is — a volt kerületi főkapitány részére a Hajdúkerület egykori székházában külön dolgozószobát biztosított, ahol kedvenc időtöltésének, a hajdútörténet kutatásának hódolhatott.

10

4 Sillye Gábor politikusként is történeti megalapozottságú társadalomszemlélettel rendelkezett, amely részint személyes adottsága volt, részint pedig szervesen következett az általa képviselt hajdúpárt politikai érvelési rendszeréből. Mint jól tudjuk, e párt fő ereje a történetiségében rejlett, s mindez egy olyan politikai ideológia kialakulásához vezetett, amely a históriumnak elsődleges szerepet biztosított. Sillye Gábort ma is szokás a Hajdúság első történetírójaként emlegetni, s ez igaz is olyan értelemben, hogy munkáiban igen becses tényanyagot tárt fel. Ennek célja azonban nem a valóságos történeti folyamatok bemutatása volt, hanem a hajdúpárt politikai ideológiájának a megalapozása. így volt ez akkor is, ha ő maga esetleg az ellenkezőjét gondolta. Állításunk természetesen nem jelent értékítéletet, csupán annak hangsúlyozását, hogy históriai munkáinak célja más jellegű volt, mint a ma történeti munkáié. Messzemenően támaszkodott a Hajdúkerület korábbi emlékirataira, így az Origó et Status-ra és Kovács Sámuel jelentésére, követve azt a korábban is bevált módszert, amelyet a tények tendenciózus csoportosítása és összefüggésükből való kiragadása jelentett. Aktív politikai szereplése közben is rendszeresen felhasználta azt a történeti gyökerű politikai ideológiát, amelynek alapjait 1847-ben, a Szózat a Hajdúkerület ügyében c. munkájában fektetett le. 1861. február 25-én például, főkapitányi tisztségébe való beiktatásakor beszédében szinte szó szerint idézte fel az 1847-es munkájának a főkapitányok választásáról írott részét.

10

5 Ugyanez a politikai ideológia hatotta át az ún. Sillye-jelentés történelemszemléletét és a Hajdúkerület megszűnte körüli harcokban a hajdúvárosok hivatalos állásfoglalását is. Természetesnek kell tartanunk, hogy a tulajdonképpeni történeti munkának szánt művében, az 1882-ben megjelent Hajdúkerület történetében nem tudott és nem is akart szakítani korábbi nézeteivel.

10

6 E munkában mintegy összefoglalta mindazt, amit korábban a hajdúvárosok történetéről kialakított, gyakran szó szerint véve át bizonyos megállapításokat saját korábbi munkáiból, de a már említett hajdúkerületi emlékiratokból is, ehhez igazítva saját tevékenységének az értékelését. Munkája ma már mint elsőrendű történeti forrás jöhet számításba. Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy Sillye Gábor történelemszemlélete a hajdúpárt politikusának a nézeteit tükrözi! Érdemeit természetesen ez nem kiseb102 Magyarország története 6/2 i. m. 1225—1226. 10

3 Hajdúböszörmény, 1942. nov. 7. LII. évf. 1. Visszaemlékezés a régi Böszörményre. 10

4 A hajdúk utolsó kapitánya. Debreczen, 1894. jan. 20. 10

3 HßmL IV. B. 752. a. 1. H.ker. jkv. 1861. febr. 25. 10

6 Vö. idézett munkájával. Természetesen következett ebből az alapállásból, hogy Hajdú megye megszervezését úgy értékelte, hogy „ez által a hajdú nép kitöröltetett az élők sorából". I. m. 112. 10

7 HMTA 6365/1. 67