Nyakas Miklós: Sillye Gábor 1817-1894 / Hajdúsági Közlemények 7. (Hajdúböszörmény, 1980)

Tartalom

A Hajdúság történeti köztudata Sillye Gábort úgy tartja számon, mint az utolsó hajdú kerületi főkapitányt. Kétségtelen tény, hogy életútjának, pontosabban aktív politikai szereplésének hosszabb szakasza a kerületi főkapitányi korszakára esett. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy pályafutásának csúcspontját is ez jelentette volna, bár kétségtelen, hogy a korabeli és a későbbi közvélemény számára ez volt a látványosabb. Csúcspontnak azonban semmiképpen sem tekinthetjük. Már csak azért sem, mert ekkor egy olyan politikai-közigazgatási egység élére került, amelynek létét a történelmi fejlődés eleve megkérdőjelezte, s amelynek védelmében reménytelen küzdelembe bonyolódott, így aztán minden jószándékú törekvése ellenére szélmalom harcot folytatott, amely számára a fokozatos politikai és társadalmi elszigetelődést eredményezte. Pályafutásának csúcspontját kétségtelenül az 1848/49-es tevékenységben kell megjelölnünk. Ekkor mint Hajdúböszörmény országgyú'lési képviselőjét megbízták a Hajdúkerület kormánybiztosi teendőinek az ellátásával. E minőségben olyan energiával, aktivitással dolgozott és politikai nézetei oly radikálisak lettek, hogy a győztes ellenforradalom halálra ítélte, bár ezt kegyelemből tíz évi várfogságra változtatták.