Nyakas Miklós: Sillye Gábor 1817-1894 / Hajdúsági Közlemények 7. (Hajdúböszörmény, 1980)
Tartalom
IV. EPILÓGUS A Hajdúkerület megszűntekor, 1876-ban — mint már említettük — a belügyminisztérium mind főkapitányi, mind pedig Debrecen város főispáni tisztéből felmentette, s nyugállományba helyezte. Ekkor ötvenkilenc éves, ereje teljében levő politikus volt, akit méltánytalan háttérbe állítása joggal keseríthetett el. Politikai ambícióiról azonban korántsem mondott le, hiszen továbbra is intézte az arányosítási ügyeket, ez azonban érthető módon nem elégítette ki. Nemsokára kísérletet tett arra, hogy visszatérjen az országos politika színterére! Természetesen ez a törekvése csak valamelyik politikai párt keretében volt lehetséges, s így nehéz döntés elé került. Sillye Gábor politikai nézeteit ugyanis azután, hogy a Hajdúkerület főkapitánya lett, nagyfokú óvatosság jellemezte, mint ahogyan törvényszerűen ilyennek is kellett lennie. Az archaikus vonásokat mutató főkapitányi tisztség ugyanis egyszerre egyesítette magában a vármegyék főispáni és alispáni funkcióját, márpedig tudjuk, hogy a főispánt a kormány nevezte ki, az alispánt pedig választották. A Hajdúkerület főkapitányának tehát egyszerre kellett tekintettel lenni a mindenkori kormányzat kívánalmaira és választóinak politikai meggyőződésére. Mindez érthető módon nagyfokú óvatosságot igényelt, amely egyfajta középutas politika kialakítását vonta maga után. Jellemzőnek kell tartanunk, hogy a Hajdúkerület léte körüli küzdelmekben a böszörményi szabadelvűek a területi rendezés kapcsán szembekerültek a hivatalos kormányvonallal, s nemtetszésüknek úgy is hangot adtak, hogy Deák Ferenc 1876 januárjában bekövetkezett halálakor sem a város vezetői, sem pedig a Szabadelvű Kör nem juttatták kifejezésre részvétüket. Egyedül Sillye Gábor lakhelyén tűzték ki a gyászlobogót! 9 6 Ennek ellenére a főkapitány politikai álláspontja éppen ebben az időben lendült ki a 48-as párt irányába, pontosan azért, mert tőlük várt támogatást a Hajdúkerület megmentéséhez. Részint korábbi 1848/49-es tevékenységének nimbusza miatt, részint pedig az előbb említettek következtében alakult ki róla az a vélemény, hogy a közjogi ellenzék talaján áll. Sillye Gábor ennek ellenére a kormánypárthoz kötődő kapcsolatait sem adta fel. A fentieket végiggondolva természetesnek kell tartanunk, hogy a Hajdúkerület volt főkapitánya a politikai élet terére ugyanazokkal az elvekkel próbált újra kiállni, amelyek sikeresnek bizonyultak aktív szereplése idején is. Erre a volt Hajdúkerület városainak politikai beállítottsága is kedvezőnek látszott. Böszörményben például a szabadelvűeknek valószínűen a többsége a Hajdúkerület kérdése miatt szembefordult Tisza Kálmánnal, s külön pártot alakítottak. Még 1877ben is úgy látták, hogy a legfontosabb feladatnak az akkori Tisza-kormány meg9' ! Fehér András: A város politikai élete. 1867—1944. Hajdúböszörmény története i. m. 199. 65
