Nyakas Miklós: Sillye Gábor 1817-1894 / Hajdúsági Közlemények 7. (Hajdúböszörmény, 1980)
Tartalom
a hajdú adományos osztatlan földekhez csak hajdú jogon lehetett aspirációkat támasztani, sőt a fentieket végiggondolva, felül kellett volna vizsgálni a már megtörtént földosztásokat is. Kérdés most az, hogy Sillye Gábor változtatott-e fenti álláspontján azután, hogy a Hajdúkerület főkapitánya lett. Amint a későbbiekben részletesebben is látni fogjuk, gyakorlatilag semmit. Mint főkapitány a hajdúbirtokosság nagyhatású szószólója maradt, olyan politikus, aki pártjának érdekeit már-már sikerre tudta vinni, bár az végül mégsem következett be. Sillye Gábor akkor, amikor a tagosítás keresztülvitelére vállalkozott, pártszemponttól függetlenül is komoly szerepet töltött be abban a folyamatban, amely végülis létrehozta a tisztán polgári jellegű tulajdonviszonyokat, amely ekkor már a gazdasági fejlődés elengedhetetlen feltétele volt. De nézzük a történteket! Sillye Gábor tökéletesen tisztában volt azzal, hogy sikert csak úgy érhet el, ha pártjának mérsékelt szárnyára támaszkodva megpróbál egyfajta kompromisszumot kialakítani a beköltözöttek egyezkedésre hajlamos rétegével. A főkapitány a böszörményi társadalmat a tagosítás kérdésében a következőképpen csoportosította; „A hajdúk két osztályba sorozhatok: az első osztályba tartoznak azok, kik fájdalmasan érzik a jogaikon a beköltözöttek által elkövetett sérelmeket, és azokat minden törvényes úton igyekeznek orvosolni; de a mellett azon beköltözöttek jogait, kik törvényes úton és címen jutottak birtokaikhoz .. . tiszteletben kívánják tartani : ezen osztályhoz tartozik a hajdúknak józan gondolkodású legnagyobb része." A hajdúpárt másik része szeretne maga közt minden osztatlan vagyont felosztani, természetesen a többiek kirekesztésével, s ezek „a beköltözötteket még törvényesen szerzett birtokaikból is szívesen kivetnék, ha lehetne". E réteghez azonban igen kevesen tartoznak. A beköltözöttek szintén két csoportra oszthatók; „az első osztályba tartoznak azok, kik a magok törvényesen szerzett birtokaikat semmi áron nem engedik senki által elvétetni, de akik a mellett a hajdúk törvényes és igazságos követeléseit nemcsak elismerik, hanem szívesen nyújtanak segédkezet arra, hogy azok mielőbb czélt érhessenek: ezen osztályba sorozható a beköltözöttek józan gondolkozású legnagyobb része". A másik réteg Sillye Gábor szerint a hajdúkat teljes szívéből gyűlöli, e csoport tagjai mégis „a hajdú javadalmakból. . . rövid úton és olcsó áron, s a hajdúk jogai megrövidítésével is jólétre szeretnének vergődni. .. ezen osztályba néhány önző és elbizakodott ember tartozik, kiknek számát.. . néhány bennszülött szaporítja". 8 2 Sillye Gábor politikáját a hajdúpárt mérsékelt irányzatára alapozta, s ennek megfelelően megpróbált kompromisszumot kötni a beköltözöttek erre hajlamos rétegével. Álláspontját legvilágosabban az 1866-ban napvilágot látott úgynevezett Jelentésben fogalmazta meg, amelyben hosszú történeti áttekintés után arra az eredményre jutott, hogy Hajdúböszörmény határában és Pród pusztabirtok területén minden birtok és haszonvétel a jövevények és a zsellérek kizárásával, de a törvényes címen birtokot szerzett lakosok jogainak érvényben hagyásával kizárólag csak a kétségtelen hajdúleszármazott telekbirtokosokat illeti meg. Ezért azt javasolta, hogy a tagosítás és arányosítás kulcsául a régi belső telkeket kell alapul venni, az egyes családok esetében pedig a leszármazási elágazást kell irányadónak tekinteni, s az osztályrészt ennek figyelembe vételével kell megállapítani. A régi belső telkek mennyiségére nézve az 1784-ben megállapított 426 telket kell irányadónak tekinteni, ám ebből a számból le kell vonni 69 7/12-et, 8 2 A nagyméltóságú magyar királyi Helytartótanácshoz hivatali alázatos jelentése a Hajdúkerület főkapitányának. Debrecen, 1864. 116—117. 57
