Nyakas Miklós: Sillye Gábor 1817-1894 / Hajdúsági Közlemények 7. (Hajdúböszörmény, 1980)

Tartalom

dai személyzetét. Ezenkívül általános utasításokat tartalmazott a törvényszékek és a törvényszéki tanácstagok részére s különös utasításokat a váltó-feltörvényszékek számára, végül pedig utasításokat a szegődöttek és a szolgák részére a városokban és a kerületben egyaránt. E szabályrendelettel a főkapitány keresztülvitte a kerületben azokat az elkerülhetetlenül szükséges módosításokat, amelyek a modern hivatali ügyintézéshez elengedhetetlenül szükségesek voltak, s ezen majd csak a kiegyezés után életbelépő új törvények változtattak. A szabályrendelet legnagyobb újítását kétségtelenül a közigazgatás és bíráskodás különválasztására tett intézkedés jelentette. Ez ugyan nem elvi, hanem gyakorlati intézkedés volt s a városi főhadnagy elnöki joga sem a közigazgatásban, sem a törvénykezésben nem csorbult, a fejlődés útja azonban a kettő végleges szétválasztása felé vezetett. Egyébként messzemenően igyekezett figyelembe venni a Hajdúkerület szokásait, hagyományait! Sillye Gábor maga úgy fogalmazott, hogy „nincs ezen munkálatban semmi új; összeállítása ez a Hajdúkerületre vonatkozó hazai törvényeknek, szokásoknak és felsőbb rendeleteknek". Sillye Gábor e szabályrendelet megalkotásával elérte, hogy a Hajdúkerület közigazgatása a kor követelményeinek megfelelő színvonalra emelkedett. Az 1867-es kiegyezés után kibontakozó fejlődés a Hajdúkerület számára sorsdöntő fejleményeket takargatott. Bár látszatra úgy tűnt, hogy a kiegyezéssel a Hajdúkerület körül minden marad a régiben — Sillye Gábort is megerősítették főkapitányi tisztségében — hamarosan híre járta, hogy a kormányzatnak az a szándéka, hogy az egész országra kiterjedő területi rendezés során a Hajdúkerületet Szabolcshoz csatolják.'

5 A hír természetesen az egész Hajdúkerület felbolydulását eredményezte! Nem lehet szándékunk itt részletesen ismertetni a Hajdúkerület megszűnte körüli küzdelmeket, bennünket csupán Sillye Gábor magatartása érdekelhet, bár kétségtelen, hogy a Hajdúkerület főkapitányának állásfoglalása nem választható el a Hajdúkerület hivatalos véleményétől. Az egyre inkább nyilvánvaló lett, hogy a modern polgári állam kiépítésének a folyamatát a Hajdúkerület eredeti formájában nem élheti túl. A változásoknak két iránya volt várható, az egyik a szervezeti, a másik pedig a területi. Sillye Gábor világosan látta, hogy a közigazgatás szerkezeti változásait csak megfelelő székház birtokában tudják számukra kedvező módon felhasználni. Ezért előterjesztésére a Hajdúkerület lépéseket tett megfelelő székház kialakítására, erre a célra államkölcsönt is sikerült szerezni, s a kibővített Kerületházat 1870-ben át is adták a használatnak. A megfelelő székház létrehozásával úgy vélekedtek, hogy a bekövetkező változások a Hajdúkerület egységét nem fenyegethetik. A várt változások hamarosan el is kezdődtek! E téren ki kell emelnünk az 1870. évi 42. törvénycikket, amelynek a feladata az volt, hogy a vármegyei szerkezettől különböző törvényhatóságok felépítését vármegyei lábra állítsa. E törvénycikkel indult el az a folyamat, amely az egész országban egységes megyei szerkezetet teremtett. Természetesen 1870 után is voltak különbségek a kerületek és a megyék között, a Hajdúkerületben ilyen volt például a főkapitányi tisztség, amely egyszerre egyesítette a vármegyék főispáni és alispáni funkcióját. Veszélyesebb volt ennél a kerület számára az 1870. évi 31. törvénycikk, amely 7

5 Sillye Gábor: A Hajdúkerület története i.m. 100—101. Ekkor lett alkapitány Weszprémy Gáspár és másod alkapitány Oláh Jakab. A Hajdúkerület megszűnte körüli harcokra részletes jegyzeteket nem adok, mert a kérdéskört egy külön tanulmányban dolgoztam fel. Hajdúkerület vagy Hajdú megye? Egy ősi szervezet haldoklása és megszűnése. Hajdúk a magyar történelemben III. Debrecen 1975. 35—55. A jegyzeteket lásd ott. 53