Nyakas Miklós: Sillye Gábor 1817-1894 / Hajdúsági Közlemények 7. (Hajdúböszörmény, 1980)
Tartalom
nye, az ország általános politikai helyzetének alakulása, a felirati párt országgyűlési győzelme mind abban az irányban hatottak, hogy Sillye Gábor feladta 1849-es köztársasági elveit, s Magyarország jövőjét csak a Habsburg-birodalom keretein belül tudta elképzelni. Azt is jól láthatta, hogy előbb-utóbb létre kell jönni egy elfogadható megegyezésnek, amely a Hajdúkerület jogállását az 1848-as törvényeknek megfelelően rendezi, s ha valaki — úgy ő tökéletesen tisztában volt azzal — hogy személyében a hajdúpártnak olyan embere jutott a Hajdúkerület élére, aki pártjának érdekeit a leghatásosabban tudja képviselni. Mint a későbbiekben részletesen kimutatjuk, az 1848-as törvényalkotás a Hajdúkerületben csak a jogviszonyok és a teherviselés terén teremtett tisztázott helyzetet, a birtokviszonyok vonatkozásában viszont nem. A hajdúpárt és a beköltözöttek küzdelme a tagosítás és az arányosítás körül az 1850-es években új erőre kapott, s a végleges döntést mindkét fél szerette volna mihamarabb dűlőre vinni. Ebben a helyzetben a hajdúpárt nem járulhatott hozzá ahhoz, hogy az érdekeit képviselő főkapitány hivataláról lemondjon. Összegezve megállapíthatjuk, hogy Sillye Gábor hivatalvállalása mögött köztársasági elveinek feladása és a hajdúpárt elsődleges érdekeinek szem előtt tartása húzódott meg. Természetesen ehhez hozzá kell számítanunk egyéni ambícióit is. Ebben az időben rendeződött véglegesen családi élete is! Mint említettük, első felesége 1862 tavaszán meghalt, s ő három gyermekkel maradt özvegyen. A már betek feleségének és gyermekeinek testvérének leánya, Király Zsuzsanna viselte gondját, akinek feladatvállalása a temetés után sem szűnt meg. Innen adódik a kapcsolat a korosodó Sillye Gábor és a fiatal Király Zsuzsanna között, amelyből hamarosan házasság is lett. A másodfokú vérrokonság miatt azonban a hivatalos akadályokat előbb el kellett távolítani, s ennek érdekében előbb pártoló véleményt szereztek a hajdúböszörményi tanácstól, illetve a református egyháztól. A felmentvényt a király október 13-án meg is adta, a Helytartótanács október 20-án továbbította azt a tisztántúli református egyházkerülethez, a püspök pedig november 3-án az érintetteknek. Egyetlen feltétel csupán az volt, hogy 40 osztrák forintot valamely szegény egyház vagy iskola javára az egyházkerület pénztárába fizessen be. Az esküvőt 1862. december 29-én tartották Hajdúböszörményben. 6 8 E házasságból tizenhárom gyermek született; Geiza (1863), Izabella (1865), Gyula (1867), Kázmér (1868), Gábor (1869), Aranka (1871), Gábriella (1872), Zoltán (1874), Kálmán (1875), Aranka (1876), Mátyás (1877), László (1879 és Margit Jozefa (1882). A gyermekek többsége azonban korán elhunyt, s a felnőtt kort csupán Kázmér, Gabriella, Geiza, Gyula és Margit Jozefa érte meg. 6 9 Sillye Gábor főkapitányi tevékenységének elemzésekor két fő vonulatra lehetünk figyelmesek. Az egyik az a szívós kitartás, amellyel a Hajdúkerület ügyeinek modernizálására törekedett, s amelynek révén e törvényhatóság közjogi állását véglegesíteni szándékozott. A másik vonulatot pedig a Hajdúkerület, de mindenekelőtt Hajdúböszörmény rendezetlen birtokviszonyainak megoldására tett kísérlete jelenti. Lényegében ez utóbbi törekvésének kiegészítő részeként értékelhetjük azokat a kezdeményezéseket, amelyeket a hajdúböszörményi polgári társadalom kiépítéséért tett. A Hajdúkerület főkapitányának korántsem volt irigylésre méltó dolga akkor, amikor a nemlétező kerületi adminisztráció újjászervezésére vállalkozott. Sillye Gáborral az élen mindenesetre leszögezték, hogy irányvonalként tekintik az 6 8 HMTA 6365/9. 6 9 Uo. 6838. 51
