Nyakas Miklós: Sillye Gábor 1817-1894 / Hajdúsági Közlemények 7. (Hajdúböszörmény, 1980)

Tartalom

III. A SZABADSÁGHARC UTÁN Az önkényuralom börtönében A világosi fegyverletétel után Sillye Gábor nem választotta az emigrációt, mint oly sokan politikusaink és katonáink közül, hanem itthon maradt, vállalván az •elfogatás veszélyét. Mi késztethette erre? Külföldet járt ember volt, németül, olaszul és latinul ekkor már jól tudott, kenyerét megkereshette volna. Abban sem reménykedhetett, hogy tevékenysége felett az osztrák császári hatóságok elnézőek lesznek; maga ekkor még nőtlen volt, apja már nem élt, édesanyja pedig nemsokára, 1850-ben meghalt.

4

5 Családi kötelékek tehát aligha köthették. Tettének •okát keresve újfent utalnunk kell kockázattól vissza nem riadó, mintegy a veszélyt megvető és kihívó jellemére. Talán abban is bízhatott, hogy a rejtőzködésben is voltak tapasztalatai, s nyilván számított kiterjedt ismeretségi körére is. Végezetül számításba vehette azt is, hogy a terror múltával esetleges büntetése csak enyhülhet, s a legfontosabb az, minél hosszabb ideig tudjon szabadlábon maradni. A Hajdúkerületben természetesen nem mutatkozhatott! Űjra Bihar megyében húzta meg magát, ezúttal Kólyon, mint maga írta, Gönczy Pál vendégszerető házánál.

4

0 A hajdúszoboszlói származású, nagy reformer pedagógushoz Silly ét szoros szálak fűzhették, s minden bizonnyal ismerték egymást már a debreceni kollégiumban is. A szabadságharc alatt Gönczy nemzetőri szolgálatot is teljesített, kapcsolatuk tehát itt tovább mélyülhetett, s azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a hajdúböszörményi határban működött híres kísérleti iskolája, a zeleméri .gyámintézet/" Hét havi bujdosás után Gönczy házánál fogta el egy Dobsa nevű szolgabíró az éj leple alatt, mintegy harminc vasvillával felfegyverzett paraszt segítségével (1850. márc. 24.). Hangsúlyozni kell, hogy a hét havi sikeres bujdosás kedvezően hatott ítéletének végső formájára, hiszen ekkor a terror első hulláma már levonult, s a bíróság ítéletet már csak Haynau nyugdíjaztatása után hozott. Előbb Debrecenbe szállították, majd átvitték Nagyváradra, végül pedig vasraverve Pestre, a hírhedt Űj Épületbe.

4

8 A császári bürokrácia Sillye Gábor ügyének intézésénél sem cáfolta meg önmagát. Példás nyomozást folytattak, hangyaszorgalommal gyűjtötték össze ellene a terhelő bizonyítékokat, részint eredeti ok4

5 HMTA 6365/6. Körözvénye pl. Bmlt. Battonyai j. bír. Peres ir. 1852/1199. 4<

i Sillye Gábor: Hajdú megye történeti viszonyai. Hajdú megye leírása (szerk. Varga Gelza) Debrecen, 1882. 91. Továbbiakban Sillye: A Hajdúkerület története. 4

7 Juhász Imre: Gönczy Pál, a reformer pedagógus. Debrecen, 1969. 11—13. Gönczynek Kólyon •ekkor iskolája működött, amelyet Gálospetriből helyezett át 1849. ápr. 15-én. Az Arad megyével határos Biharban különben sokan bujkálták. így pl. Irányi, Kálóczy, Bónis Samu, Szacsvay Imre, JSárosy Gyula. Vö. Hegyesi M. i.m. 137. és 230. Sillye G.: A Hajdúkerület története i.m. 91. 45