Nyakas Miklós: Sillye Gábor 1817-1894 / Hajdúsági Közlemények 7. (Hajdúböszörmény, 1980)

Tartalom

nem magyar anyanyelvűek is, amely a szervezés során jelentős nehézségeket okozott. Egy időben komolyan fontolóra vették azt is, hogy a zászlóalj hajdú jellegét megszüntetik, de erre végül mégsem kerlüt sor. Mindenesetre 1849 tavaszán már tudatosan arra törekedtek, hogy az 53. zászlóalj soraiba csak magyar nyelvű újoncok kerüljenek, akik egyébként Pest megyeiek vagy pedig Jászkun kerületi illetékességűek voltak. Nem érdektelen számunkra annak a kérdésnek a vizsgálata, mennyire érvényesült Sillye Gábor elképzelése az alakulatok tiszti állományának a kinevezésénél. Amint láthattuk, jogában állott erre javaslatot tenni. A kormánybiztos ezzel a lehetőséggel valóban élt is, hiszen már szeptember 20-án kinevezte a Bocskai-csapathoz gyalogsági hadnagynak Borbély Dánielt, 22-én pedig Simon Pált főhadnagyi minőségben, Birányi Ákost pedig számvevőnek. Október elsején kapott Sillyétől megbízatást Kovács András lovassági, Kálmán György pedig gyalogsági hadnagyi feladatok ellátására. A gyakorlat a későbbiekben úgy alakult, hogy az alantasabb tisztségekre — mint például őrmesteri kinevezésekre — a zászlóaljak tisztjei is tettek javaslatot a kormánybiztosnak, amelyet ő természetesen el is utasíthatott. Megállapíthatjuk tehát, hogy a tiszti, tisztesi állomány kinevezésénél a kormánybiztos szava különösen a kezdeti időszakban, nagyjából addig, amíg a szervezés a rendes honvédségi alakulatok irányába nem fordult, komolyan esett latba. A hadügyminisztérium azonban már 1848 késő őszétől maga is eszközölt kinevezéseket. így például 1848. november 17-én nevezte ki Mészáros Lázár a Bocskai-lovascsapatba hadnagynak azt a Harsányi Bálintot, aki később századosként a váci csatában hősi halált halt. A parancsnoki kinevezéseket természetesen Kossuth Lajos kezdettől fogva a Honvédelmi Bizottmánynak tartotta fenn. A legtöbb problémát a kinevezések terén is az 53. zászlóalj jelentette. Sillye Gábor Kossuth Lajosnál azért tett panaszt, mert az 53. zászlóalj parancsnoka, Kürthy őrnagy az ő megkérdezése nélkül nevezi ki és terjeszti fel jóváhagyásra a tiszteket, ráadásul „németekből és ráczokból". Űgy érvelt, hogy 2500 katonáért megérdemelné a Hajdúkerület, hogy egy fia legalább törzstisztté neveztessék ki. Kossuth válasza nagyon figyelemre méltó! Azt hangoztatta, hogy a Bocskaizászlóaljak nem az újoncállítási kötelezettség alapján jöttek létre, hanem a teljes önkéntesség elvén, így tehát a tisztikarral kapcsolatban hangoztatott véleményük nagyon is jogos. Sillye Gábor katonai természetű megbízatása korántsem merült ki a három katonai alakulat szervezésében. Mint a Hajdúkerület kormánybiztosának döntő szerepe volt a kerületben elrendelt két népfölkelés szervezésében. Az 1849 januárjában meghirdetett népfölkelés azzal a katonai helyzettel állott szoros összefüggésben, amely Pest feladása után alakult ki, s amelynek során a Tisza mögött megtelepült kormány sem a főfronton, sem észak, sem pedig Erdély felől nem érezhette magát biztonságban. A katonai helyzet akkor fordult igazán válságosra, amikor Perczel a Tisza-vonal védelmére rendelt sereggel minden komoly kényszerítő ok nélkül egészen Debrecenig vonult vissza. E váratlan hadmozdulat nagyon reálissá tette azt a feltételezést, hogy a szabadságharc sorsdöntő csatája valahol Debrecen alatt zajlik le, mégpedig hamarosan. Várható volt ugyanis, hogy az ellenfél Perczel után nyomul. Kossuth pedig már a képviselőház első debreceni ülésén bejelentette, ha az ellenség a Tisza-vonalát átlépné, akkor haladéktalanul elrendeli a népfölkelést. Erre most visszavonhatatlanul elérkezett az idő ! Az alább ismertetendő intézkedések már csak azért sem érhették váratlanul a 36