Nyakas Miklós: Sillye Gábor 1817-1894 / Hajdúsági Közlemények 7. (Hajdúböszörmény, 1980)

Tartalom

vonal módosulása új helyzetet teremtett a forradalmi baloldal egyik jelentős fegyverének, a kormánybiztosi intézménynek a sorsában is. Történetírásunk feltárta és bemutatta azt a folyamatot, amelynek során a jobboldal nem jelentéktelen sikereket ért el a kormánybiztosi intézmény visszafejlesztésében. E vonatkozásban kell hivatkoznunk a kormány 1849. május 12-én kelt rendeletére, amelynek értelmében tizenöt vármegyében megszüntették a kormánybiztosok tevékenységét. Közöttük volt a baloldallal mind szorosabb szövetségre lépő Sillye Gábor megbízatása is. A kormány intézkedése a Közlöny május 16-i számában látott napvilágot, így tehát hivatalosan e naptól kezdve nem tekinthetjük őt a Hajdúkerület kormánybiztosának. Ez az intézkedés különösen a készülő orosz intervenció fényénél bizonyult károsnak. A kormány erre akkor döbbent rá, amikor a betörő orosz seregek váratlan hadmozdulattal Debrecent is elfoglalták, s nem volt személy, aki a menthető dolgok mentésével hivatalos jogkör alapján foglalkozhatott volna. Sillye Gábor ennek ellenére a Hajdúkerületben foganatosított ugyan bizonyos intézkedéseket, de ezt csak mint Hajdúböszörmény város országgyűlési képviselője tehette. A Kossuth Lajoshoz írt levelében a hatáskör hiánya miatt a következőképpen panaszkodott: „Én részemről mindent megtettem, mit tehettem, s felhasználtam a nép közt csekély népszerűségemet is; de minden igyekezetem megtört az elöljáróság gyávaságán, melly nekem nem tartotta kötelességének többé engedelmeskedni, miután kormánybiztosi megbízatásom a Közlönyben megjelent belügyministeri rendelet által már régebben megszűntetett". A bajok okát abban látta, hogy nemcsak a Hajdúkerületben, de a tágabb környéken sem voltak kormánybiztosok, s így az oroszok közeledtének hírére nem volt senki, aki „szilárd elhatározott akarattal s egyszersmind kellő hatalommal" tudott volna ,,a nép élére állni". Kossuth a tanulságokat levonva és Sillyé

nek a korábban történtekért mintegy teljes elégtételt szolgáltatva kinevezte őt most már nemcsak a Hajdúkerület, hanem Debrecen városa és Szabolcs vármegye rendkívüli és teljhatalmú kormánybiztosává, s egyben megbízta a hajdúkerületi lovas- és gyalogos nemzetőrség katonai parancsnokságával is. A Cegléden, 1849. július hatodikán kelt nyílt rendelet szavai szerint erre azért volt szükség, mert az orosz betörés hírére a tisztviselők egy része gyáván elmenekült, s ezért történhetett az, hogy „az ős Magyarország fészke, a tiszántúli vidék gyáván, minden ellenállás nélkül az ellenség hatalmába" került, annak ellenére, hogy a „nép kész minden áldozatra". Sillye Gábor fenti feladatkörét a szabadságharc utolsó pillanatáig — környékünkön ez augusztus másodikát, a debreceni csata napját jelentette — betöltötte. A fentiekből tehát láthatjuk, hogy Sillye kormánybiztosi megbízatása és feladatköre a Hajdúkerület egészét érintette, s egy kisebb megszakítástól eltekintve a szabadságharc végéig tartott, sőt a küzdelem utolsó fázisában jogköre jelentősen megnőtt. Tekintettel arra, hogy kormánybiztosi megbízatása eredetileg egy szabadcsapat szervezésére szólt, feltétlenül át kell tekintenünk a Hajdúkerületre kirótt egyéb katonaállítási terheket is. Először a nemzetőrségről kell szólanunk, amelynek létszámát a mozgóvá tétel már érintett kérdése után — 1848 nyarán — nyolcszáz gyalogosban és 250 lovasban állapították meg. A magyar országgyűlés által a Kossuth által kért és megajánlott 200 000 újoncból a Hajdúkerületre 1017 fő esett. Ehhez járult még a Sillye Gábor által szervezett Bocskai-csapat, amelynek elvileg a teljes önkéntesség alapján kellett létrejönni. Mindennek természetesen az lett a következménye, hogy a Hajdúkerület fiai a szabadságharc külön31