Nyakas Miklós: Sillye Gábor 1817-1894 / Hajdúsági Közlemények 7. (Hajdúböszörmény, 1980)

Tartalom

arra, hogy saját maga s a közös hon boldogságán vállvetve munkáljon". Az ismeretlen cikkíró — aki magát az igazság jeleként ismert kétkarú mérleggel szignálta — Sillye ügyvédi diplomájának létét is kétségbevonta, s azt állította, hogy a „külön érdeket tápláló hajdú párt" soraiban „egy tudományos készültséggel bíró vagy törvényben kissé jártas egyén sem találtatik".^ Természetesen a fenti állítást mint pártpolitikai szólamot kell értékelnünk, elhangzása azonban jelezte, hogy a város társadalmán belüli százados ellentétek az új viszonyok közepette — változott formában ugyan — továbbélnek. Az 1848. július 10-én megnyíló új országgyűlésen Sillye Gábor mellett a Hajdúkerület másik két választókerületét Kovács Miklós szoboszlói és Molnár György nánási követek képviselték. Az ismert okok folytán az országgyűlés legfontosabb problémájává a honvédelem ügye lett, amely a rendes honvédség szervezésén túlmenően a nemzetőrség kérdését is jelentette. Már korábban napirendre került a nemzetőrség „mozgóvá" tétele, azaz tábori szolgálatának rendszeresítése. A Hajdúkerület nemzetőrségének kiindítását megfelelő gyakorlatoztatás és felkészítés után június 30-ára tervezték, ebből azonban nem lett semmi, mert a böszörményiek a parancs végrehajtását megtagadták. Arra hivatkoztak, hogy a nemzetőrség a városból a hajdúk jogai miatt nem mozdítható ki, s egyszerűen nem akarták elhinni, hogy az 1848-as törvényalkotás e jogok terén merőben új helyzetet teremtett. Minden bizonnyal ezzel a politikai közhangulattal állhatott összefüggésben, hogy a város nemzetőrei a hajdúpárt országgyűlési képviselőjét, Sillye Gábort választották meg a nemzetőrség kapitányának, nyilván nem minden hátsó gondolat nélkül. Az országgyűlési képviselő 1848. július 29-én hivatalosan kérte is távozásának engedélyezését, mert „hazavédési kötelezettségének" csak így felelhet meg. Az augusztus hatodikától kért távozási engedélyhez az országgyűlés hozzá is járult, Sillye Gábor azonban ennek ellenére mégiscsak Pesten maradt. Mi lehetett ennek az oka? E téren ugyan találgatásokra vagyunk utalva, azonban aligha tévedünk, ha úgy véljük, hogy Sillye Gábor — bármennyire pártjának emberei is kérték erre — egy reakciós színezetű áramlatot nem volt hajlandó támogatni. Hajdúböszörményből egyébként augusztus folyamán a nemzetőrség ügyében járt küldöttség Pest-Budán, s így feltétlenül találkozniuk kellett képviselőjükkel, aki így a helyzetről pontosan tájékozódhatott. Sillye Gábor így tehát Pesten maradt, s aktívan kapcsolódott be a nemzetgyűlés munkájába. így például szerepelt az 1848. szeptember negyedikén sorshúzás útján kijelölt s Bécsbe küldendő képviselők között. A szeptemberi válság idején a küldöttség bécsi útjával Kossuthnak az volt a célja, hogy a liberális köznemességet végképpen kiábrándítsa az udvarból, hiszen bizonyos volt abban, hogy a küldöttség semmivel vagy annál is rosszabb eredménnyel tér haza. A fejlemények Kossuthot igazolták! Batthyány utolsó, kétségbeesett próbálkozása volt a nádorhoz menendő küldöttség ötlete is, amelyet Kossuth lényegében a fenti megfontolások miatt támogatott. Az országgyűlés által megválasztott nyolc tagú küldöttségben ott szerepelt Sillye Gábor is. « Alföldi Hírlap I. évf. 1. sz. 1843. júl. 2. 3. p. 27