Nyakas Miklós: Sillye Gábor 1817-1894 / Hajdúsági Közlemények 7. (Hajdúböszörmény, 1980)

Tartalom

társaságából ketten is beállottak katonának, s e példa — mint látni fogjuk — nem maradt rá hatástalan.

1'' Nem tekinthetjük meglepetésnek, hogy tanulmányait a második évfolyam elvégzése után félbeszakította, s a harmadik — befejező év — elvégzése helyett egy szabolcsi köznemesnél vállalt írnoki állást. Törekedés naplójából sajnos nem derül ki világosan munkaadójának kiléte, a jelek szerint azonban valószínűnek tűnik, hogy a megye politikai életében jelentős szerepet játszó Jármy Imréhez szegődhetett. Hajlamosak lennénk ezt a változást életében sajnálatos törésnek tekinteni, a helyzet azonban mégsem ez volt. Ekkor tett szert ugyanis a megyei köznemesség körében azokra a tapasztalatokra, amelyeket élete későbbi szakaszában oly jól tudott hasznosítani. Annak ellenére, hogy tanulmányait nem fejezte be, mégiscsak tanult, iskolázott embernek számított. Egyszerre belecsöppent a vidéki köznemesség életébe, ahol a „barátságos öszve jövetelek, fördő, színházi látogatások" jelentették az igazi eseményeket. Nyíregyházán a tánciskolába is beiratkozott, ahol a ,,Nevelőbéli lányokkal" tanult bele az akkori modern életvitel e nélkülözhetetlen kellékébe. Kortörténeti szempontból is érdekes tudnunk, hogy a tánciskola záróbálján az ott állomásozó Leininger-ezred „Hanga kara" zenéjére „Keringőt (Walzer), Mazurt, Bokor tántzot (Cotilion), Galoppot, Qadrilt" táncoltak és „nem külömben a Nemzetit". Gyakran vendégeskedett Robilitz gyógyszertárosnál, ahol volt zongora (Piano-Forte) is, valamint Majerszky Dániel kereskedőnél. Nagy esemény volt az is, amikor Jármy úr a debreceni Szent György napi vásárban fogatához új lovakat vásárolt. A lovak tanítása ürügyén Sillye Gábor gyakran kikocsikázott Tétre, ahol meglátogatta a szép Berzsenyi Júliát, de sok víg órát töltött Kércsen is, Bozóky Biri társaságában. A nagyobb hatást azonban mégis Berzsenyi Júlia gyakorolta rá.

1

4 Szabolcsi tartózkodása alatt alkalma volt átélni egy megyei tisztújítást is, mégpedig az 1836-os hírhedt restaurációt. Szabolcs vármegye az 1832—36-os országgyűlésen eléggé ellentmondásosan ugyan, de a mérsékelt reformok pártján állt. Követei — Jármy Imre és Vay János — elsősorban a sérelmek orvoslását sürgették, de támogatták azt a javaslatot, hogy az országgyűlés terhét ne az adózó nép viselje. A közgazdasági és kereskedelmi kérdések tárgyalását viszont az úrbériek előtt akarták megejteni. Sillye Gábor és baráti köre természetesen az eddigi országgyűlési követ — Jármy Imre — alispánságát támogatta, bár Jármy az utolsó pillanatban visszalépett. A Patay és Kállay közt dúló választások olyan botrányok és zavargások közepette zajlottak le — tizenegy ember meghalt —, hogy az eredményt meg kellett semmisíteni. Az újraválasztás alkalmával Jármy Imre — Sillyéék eredeti jelöltje győzött.

1

5 Figyelmet érdemel Sillye azon megjegyzése, hogy Jármy visszalépésének oka az volt, hogy a hajdúk nem jöttek el a tisztújításra. Szabolcsi írnokoskodása azonban hamarosan félbe szakadt. Ezúttal nem a túlköltekezés okozott bajt, hanem a Berzsenyi Júlia iránt érzett reménytelen szerelme. Noha a leány viszonozta érzelmeit, anyja hallani sem akart arról, hogy a módos köznemes leányát a szegénynek számító Sillye Gábor vegye el. Sillye ezért minden áron pénzt akart gyűjteni, mert úgy érezte, hogy csak így lehet reménye a leány kezének elnyerésére. Ezért néhány nyíregyházi fiatalember ré,

3 TREL Acta Sedis Scolasticae Iudiciaria ab anno 1832—1839. II. 10. a. 140. A. 23., 29., 39., 40. sorszám alatt, valamint idézett naplója. 1

4 Idézett naplója alapján. 1

5 A tisztújításra Szabolcs vármegye monográfiája (szerk. Borovszky Samu) H.é.n. 474—477., valamint idézett naplója után. 13