Nyakas Miklós: Sillye Gábor 1817-1894 / Hajdúsági Közlemények 7. (Hajdúböszörmény, 1980)

Tartalom

I. ÉLETÚTJA A FORRADALOMIG Származása — neveltetése Különösen az utóbbi évek történetírása tett tiszteletre méltó erőfeszítéseket a hajdúvárosok társadalmi rétegződésének tisztázására.

1 Többé-kevésbé tisztán áll előttünk az a letelepedés után már megindult, s a XVII. század végétől meggyorsult folyamat, amelynek eredményeként a hajdúvárosok társadalma a XVIII. század közepétől a következőképpen rétegződött; hajdúnemesek, armalista nemesek (közöttük lehettek hajdú joggal rendelkezők is), libertinusok (beköltözöttek) és zsellérek. Anélkül, hogy a fenti társadalmi rétegződés problémakörébe bonyolódnánk, jelezzük, hogy közöttük súlyos ellentétek alakultak ki az addig közösen használt s a XVIII. század végén magántulajdonba adott adományos földek felosztási rendje körül, valamint az adófizetés és a kisebb városi szolgáltatások kérdésében. A fenti társadalmi rétegek arra törekedtek, hogy igényeiket a többiek kárára elégítsék ki. A küzdelem a rendi eredetű jogok felvonultatásában állott, s éppen ezért e társadalmi harcok a reformkorban már retrográd jellegűek voltak.

2 Származását tekintve Sillye Gábor ahhoz a hajdúnemesi réteghez tartozott, amely magát Bocskai István kiváltságolt hajdúvitézeitől származtatta. Apja Sillye János, anyja pedig Kocsis Klára volt, s ő maga 1817. március 21-én született Hajdúböszörményben.^ A família hajdúkiváltságainak bizonyítása azonban némi nehézségbe ütközött, a család ugyanis nem böszörményi, hanem hadházi eredetű. A legújabb kutatások tisztázták azt is, hogy hadházi jobbágy család emelkedett Bocskai hajdúi közé, bár az is könnyen lehetséges, hogy a család egy tagja valóban szolgált a hajdúk között, hiszen a felkelés maga is ezen a tájon tört ki. Akárhogyan is történt, a Sillye család Hadházon a kiváltságolt hajdúk közé tartozott. Név szerint ismerjük a XVII. század végéről Sillye Mátyást, aki itt hajdúfundust birtokolt, s akit az 1680-as években „valami kóbor ellenség" a hadházi erdőben lelőtt/

1 A sír helye helynévként őrződött meg Sillye-temetője néven. Az 1702-es összeíráskor ennek a Sillye Mátyásnak Ferenc nevű fiát vették számba a proprietárius hajdúk között. Mint ismeretes, e konskripciónak a későbbiekben jogi szem1 Vö. Hajdúdorog története (szerk. Komoróczy György) H.n.é.n. (1971), Hajdúhadház múltja és jelene (szerk. Komoróczy György) Gyula, 1972; Hajdúnánás története (szerk. Rácz István) Hajdúnánás, 1973; Hajdúböszörmény története (szerk. Szendrey István) Debrecen, 1973; Hajdúszoboszló monográfiája (szerk. Dankó Imre) Hajdúszoboszló, 1975. 2 Nyakas Miklós: A Hajdúkerület társadalmi küzdelmei a XVII. század végétől és polgári átalakulásának kérdése. Hajdúsági Múzeum Évkönyve I. (szerk. Bencsik János) Hajdúböszörmény, 1973. 77—94. 3 Születési anyakönyvi kivonata a Hajdúsági Múzeum Történeti Adattárában (továbbiakban HMTA) 6365/4. sz. alatt. 4 Vö. Dávid Zoltán: Hajdúhadház népesedéstörténete. Hajdúhadház múltja és jelene i. m. 77 és tablázat. Továbbá HMTA 6365. 9