Nyakas Miklós szerk.: Honismereti írások a Hajdúságból II. / Hajdúsági Közlemények 6. (Hajdúböszörmény, 1976)

Örsi Julianna: A családi élet jellemzői Hajdúböszörményben a századfordulón

a hériszben: vőlegény, szülei, testvérei, lánykérők. Az étrend: csigaleves, borjúpörkölt, sült tyúk, béles, bor volt. Az esküvőig, ami a kézfogótól számítva a három kihirdetés után volt, a fiatalok jegyben jártak. A vőlegény többször elment esténként a lányos házhoz, ahol a tisztaszobában fogadták és az egész család beszélgetett vele. Ha el akartak valahova menni, a lányt szüleitől el kellett kérni. A szülők nem nagyon szerették, ha a jegyesek olyan helyre mentek szórakozni, ahol független lányok, legények voltak, hogy el ne törjön a jegyesség. Ha a jegy felbomlott, rendszerint visszaküldték a jegypénzt. Ha a jegyesek közül valamelyik fél meghalt, az „elvitte magával a jegyet". A lány a fiús házhoz, míg meg nem esküdtek, nem mehetett. Az esküvő előtt három héttel a fiataloknak be kellett iratkozni a városházán. Ezen idő alatt mindkét család utánajárhatott, hogy nincs-e adóssága a másik családnak, hogy mennyi vagyona van. Az egyháznál az összeházasodni akaró fiatalok nevét 2—3 héten át szószékről hirdették. A múlt században a református egyháznál volt olyan gyakorlat, hogy a lelkész a jegyesekkel az esküvő előtt elbeszélgetett a vallás tételeiről, de ez már megszűnt. A görög katolikusoknál esküvő előtti vasárnap a menyasszony fátyolosan elment a templomba a vőlegényével. Gyóntak, áldoztak. A templomban nem ülhettek egymás mellé. Külön oldalt állt a menyasszony a két koszorúslánnyal és külön a vőlegény a két koszorúslegénnyel. Az egyik református adatközlőm is emlékszik rá, hogy „akinek már karácsony előtt meg volt az eljegyzése, az karácsonykor a nyoszolyólánnyal elment a templomba. Menyasszonyi fátyol volt a fején és ha már megvolt a jegybundája, azt is felvette. így vett úrvacsorát. A vőlegény külön, a nyoszolyólegényekkel (2 cimbora) ment el. A megszokott helyükre ültek." Az esküvők nagy részét télen tartották, mondván: „Téli kutya, nyári menyasszony egy se jó, mert a téli kutya megdöglik, a nyári menyasszony megszökik." Ennek az a legracionálisabb magyarázata, hogy a parasztember munkája java részét nyáron végezte, a mulatozásra, szórakozásra jobban télen ért rá. Az esküvő nemcsak a két fiatalt, de a rokonságukat is érintette. Hogy kiket hívtak meg a lakodalomba, nem elsősorban a fiatalok elhatározásán múlott. Szüleik a vőféllyel a hagyományoknak megfelelően állították össze a meghívottak névsorát. Minden érdekeltet figyelembe ke'lett venni, mert nagy sértésnek vette, akit kifelejtettek. A lakodalomba nem személyeket, hanem házakat hívtak meg. A családon kívül ott voltak a keresztszülők, szomszédok, a szülők és a jegyespár barátai. A meghívottak egy része (a közelebbi hozzátartozók) már az előkészületben is segítkezett (csigacsinálás). Arra mindig ügyeltek, hogy meglegyenek a lakodalom szokásos tisztségvise

1 ői, akiknek megvolt a saját feladatuk. Emellett jelenlétük színesebbé, ünnepélyesebbé tette az eseményt. Egyik legfontosabb irányító személy a vőfi volt. Általában a vőlegényes ház fogadta, de mindkét házat szolgálta. A menyasszonyosháznál kendőt, szalagot kapott. Mivel általában hivatásos vőfélyt hívtak, személye biztosította, hogy az események a szokásoknak megfelelően folyjanak (esküvői menet, ülésrend). A lakodalom irányítása az ő kezébe összpontosult. Ez a magyarázata annak, hogy a lakodalmak leegyszerűsödésével a násznagyok mellett legtovább fennmaradt tisztsége. A két násznagy jelenlétére, mint tanúk mindenképpen szükség volt, hisz csak így érvényes a házasság. A násznagy legtöbbször azonos volt a lány44