Nyakas Miklós szerk.: Honismereti írások a Hajdúságból II. / Hajdúsági Közlemények 6. (Hajdúböszörmény, 1976)

Örsi Julianna: A családi élet jellemzői Hajdúböszörményben a századfordulón

rendje határozta meg, amelyek természetesen a gyerek élettani sajátosságaihoz is igazodtak. A közösség ellenőrző ereje is hatással volt a családokra, hogy gyermekeikkel kellő időben tanítsák meg az egyes munkafajtákat. A legény és a leány egyik legfontosabb értékmérője volt, hogy jó dógos-e. így ha a családnak nem is volt szükséges a legény vagy leány munkája, akkor is csináltatták vele, hogy be'eszokjon a paraszti munkaerkölcsbe. A fiúk eleinte a könnyebb munkákban segítettek: kifogni a lovat, kapálni, tengerihúzatáskor, szántáskor vezetni a lovat. Aztán a kaszálást tanulták meg. 18—20 éves korukban már takartak. Ilyen idős korukban a zsákolást is bírták. A leányok édesanyjuktól tanultak meg mosni, főzni, sütni, meszelni. Látták, hogyan kell és csinálták. Az eladólány szégyenének tartották, ha nem tudott kenyeret sütni, tésztát gyúrni. A legfontosabb ételek főzését még otthon megtanulta, de asszonykorában is bővítette ismereteit. A nagyobb lányok a mezei munkában is segítettek, főleg kapáltak és markot vertek. Ha volt a családnak tanyája, nyáron kinn voltak. Az iskolahagyott leány és legény tehát már gazdasági tényező volt a családban. A munka szervezésébe, irányításába azonban beleszólásuk nemigen volt. A család anyagi java ebben az időszakban növekedett leginkább. Az ekkor szerzett vagyon az egész család tulajdonát képezte. (A föld, ház telekkönyvileg a férj és a feleség nevére volt íratva.) A fiatalok is természetesnek tartották, hogy nem rendelkezhettek önálló munkaerejükkel. „Dolgoztunk a szüleinknek. Ök meg ruhát vettek, férjhez adtak, kiházasítottak bennünket. ' Az a fiatal, aki nem a saját családja gazdálkodásában segítkezett, hanem nagyobb gazdáknál vállalt munkát, keresetét általában hazaadta. Előfordult azonban az is, hogy a legénynek, mire nősült, már volt 2—3 hold földje. Ezek azok az évek, amikor a legény és a leány kapcsolatai kitágultak. Megismerte rokonságát, kialakította saját baráti körét, egyre jobban bekapcsolódott a város társas életébe. Ahogy nőtt a gyerek, egyre inkább figyelembe kellett vennie a hagyomány szabta normákat. A fiatalok életét, viselkedését családjuk mellett egyéb közösségek (utca, város) is fokozott figyelemmel kísérték, ellenőrizték. A lány hamarabb lett eladó lánnyá (16—18 éves korában), mint a fiú legénnyé (18—20 éves korában). Más normák vonatkoztak a lányokra, mint a legényekre. A legények sok helyen kinn aludtak az ólban, ami lehetőséget nyújtott számukra, hogy szabadabban mozogjanak. Az ólban esténként öszszegyűltek komázni, vagy elmentek a kocsmába. Ide a lányok nem mehettek, mert megszólták volna őket. A lányok más városba se járhattak szórakozni. A legények egy része a i)ánási, hadházi, debreceni bálban is megfordult. A lányok (de az asszonyok is) jobban lakóhelyükhöz voltak kötve, a férfiak távolabbi tájakon is megfordulhattak (katonaság, vásár). A legények és a lányok különböző helyeken ismerkedhettek meg. A múlt század végén legnépszerűbb a királyasszony volt, majd ezt felváltotta a bál. Divat volt a korzó is. Sok ismeretség a lakodalomban vagy éppen a munkában született. A legények legénytársaikkal járták szórakozni. Zsebpénzt az idesanyjuktól kértek. Az anya vagy azt mondta: „Mondjad apádnak!'' vagy: „Nesze, fiam, eredj, de ne mondd apádnak." A pénzszerzés másik módja volt, hogy loptak két zsák búzát, kukoricát és eladták. A legénytől nem kérték számon szülei hol volt, mikor jött haza. A lányokat sokkal szorosabban fogták. A lányok viselkedésének ellenőrzése az édesanyjuk kötelessége volt. Itt szintén arról 38